Franz Kafka: Az átváltozás (elemzés)
Gregor reakciója saját átváltozására
A kezdő mondat és a nyitóhelyzet azonnal kíváncsivá teszi az olvasót: azt kérdezzünk magunkban, mi történt az éjszaka, hogyan lett Gregorból féreg, miért lett belőle féreg? És bizony Kafka a kérdéseinket megválaszolatlanul hagyja.
Az író is és a főszereplő is úgy tekintenek az átváltozásra, mintha mindennapos dolog volna. Egyikük se teszi fel a kérdést: miért? hogyan? Így aztán soha nem tudjuk meg, hogy mi Gregor Samsa féreggé változásának oka vagy értelme.
Gregor tudja, hogy nem csak álmodja, hogy rovarrá változott, mégis úgy gondolja, ha alszik még egy kicsit, akkor az egész „ostobaság” majd tovaszáll, elfelejti. Csakhogy hívja a kötelesség: el kell érnie a hajnali vonatot, vagy ha azt már lekéste, akkor legalább a 7 órait. Igen ám, de a rovartest még szokatlan neki, az ágyból is alig tud kikecmeregni, s végül kénytelen belátni a tragikomikus helyzetet.
Valójában már az első pillanattól fogva abszurd módon viselkedik, hiszen amikor felfedezi, hogy féreggé változott, nem esik pánikba, nem döbben meg, nem lesz ideges. Épp csak egy kicsit csodálkozik, aztán meg már nem nagyon zavartatja magát a dolog miatt.
Nem próbálja meg kitalálni, mi okozta az átváltozást és hogyan tudna visszaváltozni. Úgy kezeli a dolgot, mintha valami apró, hétköznapi kellemetlenség volna, a viselkedésén egyáltalán nem látszik, hogy ez valami rendkívüli, szokatlan, elképesztő esemény.
Furcsamód a fantasztikum helyett teljesen hétköznapi dolgokra összpontosít, azon rágódik, hogy nem éri el a vonatot, hogy elveszti az állását, hogy családja megélhetés nélkül marad, stb. Tehát az egyik tragikus tévedése az, hogy átváltozását eleinte azzal a gyakorlatiassággal kezeli, amivel a hétköznapi problémákat kezelte, és próbálja bagatellizálni ezt a kicsit sem szokványos helyzetet.
A testi átalakulást csupán külsődleges dolognak tekinti, miközben önmagát továbbra is embernek tartja. Attól, hogy rovartestben ébredt fel, természetesnek veszi, hogy ő továbbra is ember, sőt, azt hiszi, mások is embernek fogják tekinteni, és bogártestben is ugyanúgy menni akar dolgozni, mint az átváltozás előtt.
Ez is jelzi, hogy az átváltozás után Gregor teljesen megőrzi emberi tudatát. Felébredése után ugyanazokat a dolgokat akarja csinálni, amiket emberként csinált, pl. fel akar egyenesedni álló helyzetbe. Csakhogy rá kell jönnie, hogy állni nehéz és kényelmetlen, viszont jóleső érzés önti el, amikor az összes lábacskája alatt földet érez.
Hiába alakult át fizikailag rovarrá, továbbra is embernek érzi magát, emberi módon gondolkodik és nem veszti el emberi személyiségét sem. Agya ésszerűen, racionálisan működik, képes értelmezni, mérlegelni az eseményeket, és megmarad a józan ítélőképessége is. Dolgozni is el akar menni, csak aztán rájön, hogy féregként nem képes.
A többi szereplő reakciója az átváltozásra
Gregor családja sokkal nagyobb tragédiának érzi Gregor átváltozását, mint maga a főszereplő. Ezt a család anyagi helyzetével lehet magyarázni: rádöbbennek, hogy nem lesz többé, aki eltartsa őket és kényelmes életet biztosítson nekik. Saját magukat sajnálják, nem Gregort. Különösen az apa keseredik el. A Samsa családban tehát a pénz szabja meg a családtagok egymáshoz való viszonyát.
Mikor még nem tudják, miért nem indult el Gregor a munkába, aggódnak érte, hogy esetleg rosszul lett, beteg stb. Ám amikor kiderül, mi történt, a család megrémül, kétségbeesik és szégyenkezik.
Részvétlenségük nemcsak a rovar-külsőnek szól, a pénz is szerepet játszik benne: Gregor így már nem tudja eltartani őket, sőt, teherré vált a számukra. Ezért nem tudják sajnálni.
A cégvezető személyesen eljön, hogy szemrehányásokat tegyen Gregornak, amiért nem utazott el, amikor kellett volna, aztán sikkasztással gyanúsítja és fenyegeti, hogy nem fog kiállni érte a főnök előtt. Ám amint meglátja a rovarrá változott Gregort, akinek nyilván ijesztő a külseje, hanyatt-homlok menekülni kezd.
A családtagok is vérmérsékletüknek megfelelően reagálnak: az anya elájul, aztán segítségért kiabál, az apa előbb sírógörcsöt kap, aztán dühbe gurul, és bottal kergeti Gregort, majd szó szerint berúgja őt a szobájába.
Gregor húga, Grete a döbbeneten túl elsősorban szánalmat, részvétet érez a testvére iránt, akiről ő kezd gondoskodni, és ő az is, aki a leginkább tekintettel van Gregorra (legalábbis eleinte). Ami a cselédlányt illeti, ő annyira fél Gregortól, hogy térden állva könyörög, hogy bocsássák el.
Ha Gregor furcsán reagál saját átváltozására, a többi szereplő reakciója legalább annyira furcsa. Ők szokatlan és undorító dolognak gondolják Gregor rovarrá változását, de ők sem tartják olyasminek, ami teljesen lehetetlen.
Ahelyett, hogy azon törnék a fejüket, hogyan lehetne visszaváltoztatni, „meggyógyítani” Gregort, alkalmazkodnak a változáshoz. A család nem kér segítséget senkitől, nem konzultál szakértőkkel, orvosokkal, nem kér tanácsot. Inkább tartják a dolgot szégyenletesnek és visszataszítónak, mint elképesztőnek.
Bár az első cselédlány könyörög, hogy bocsássák el, a második se talál semmi meglepőt abban, hogy van egy hatalmas bogár az egyik szobában, csak azt kéri, hogy bezárkózhasson a konyhába, mert fél tőle. Az öreg bejárónő pedig még csak nem is fél Gregortól.
Amikor az albérlők meglátják Gregort, ők is inkább szórakoztatónak találják a dolgot, mint rémisztőnek, és nem az dühíti fel őket, hogy egy óriási rovar jött be a szobába, hanem az, hogy Gregor koszos és felborítja a háztartás megszokott rendjét.
Ezek mind furcsa reakciók, egyik sem normális hétköznapi reakció, így mind hozzájárul a novella abszurditásához.
Látszik, hogy Kafka szereplői egyáltalán nincsenek meglepve világuk abszurd voltán, bizonyos mértékig számítanak a fantasztikus borzalmak bekövetkeztére.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!
Hozzászólások
Franz Kafka: Az átváltozás (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>