Franz Kafka: Az átváltozás (elemzés)
Az átváltozás legfontosabb motívumai
1. Az alapmotívum az átváltozás. Az átváltozás régi toposz az irodalomban, amely az átváltozásmítoszokra nyúlik vissza. Az átváltozásmítoszok olyan történetek, amelyeknek cselekményét a hős átváltozása szabja meg.
Hagyományosan az átváltozás-történetekben az átváltozás oka lehet külső vagy belső. Külső ok esetén általában valamilyen transzcendens erő (istenek, varázslók) büntetik vagy jutalmazzák a főhőst az átváltozással. Belső ok esetén az átváltozás valamilyen emberfeletti varázstulajdonság következménye.
Az átváltozás mindig egy újfajta létállapotot teremt, amely vagy segíti, vagy gátolja a főhőst céljai elérésében. Lehet, hogy a hős új dolgokat ismer meg új állapotában, de az is előfordul, hogy fogollyá válik új alakjában, ez történik pl. az Ezeregyéj Gólyakalifájának meséjében, aki elfelejtette a varázsigét, és emiatt örökre új teste fogságában maradt.
Az átváltozás-történetek gyakran parabolikusak, példázatszerűek, a hős sorsán keresztül általános igazságokat példáznak. A történet mélyén mindig valamilyen metaforikus jelentés van.
2. Szintén fontos motívum a felébredés. A felébredés pillanata az a pillanat, amely elválasztja egymástól az álom és az ébrenlét, azaz az irrealitás és a valóság világát. A novellában azonban ennek a két világnak a realitása felcserélődik: az lenne a logikus, ha a főhős csak álmodná az átváltozást, ám Gregor Samsa nem álmában változik féreggé, hanem arra ébred, hogy féreggé változott.
Így a fantasztikum, a „rémálom” lesz a valóságos és a valóság lesz a bizonytalan, a lényegtelen. Megszűnnek a reális világban eddig természetesnek tartott összefüggések: az író új dimenzióban kérdez rá az addig természetesnek tartott, bevett normákra.
Kafka több műve kezdődik a felébredés motívumával (pl. A per című regénye is), de az ébrenlét nála valóságos rémálom, hősei szorongva, magányosan tévelyegnek a kiismerhetetlen világban, mint egy labirintus útvesztőjében. Nem találják a helyüket, sorsukat valamilyen személytelen, idegen hatalom irányítja.
3. Fontos motívum a féreg is. Gregor Samsa emberként értéktelennek érezte magát, egy rovarnál is kevesebbnek, akit senki se szeret, és aki senkitől se kap tiszteletet. Környezete is azt szokta meg, hogy Gregor örökké feláldozza magát másokért és hogy feladja az egyéniségét.
Nem véletlen, hogy amikor Grete úgy határoz, hogy meg kell szabadulni a bogártól, akkor azzal érvel szüleinek, hogy a bogár nem lehet Gregor, hiszen ha Gregor volna, akkor tudná, hogy jelenléte teher a családjának, és már rég elment volna magától is, hogy megkönnyítse az életüket. Hiszen Gregor mindig önmegtagadó volt. De ez a rovar nincs tekintettel rájuk, úgyhogy nem lehet Gregor.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
Hozzászólások
Franz Kafka: Az átváltozás (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>