Franz Kafka: Az átváltozás (elemzés)
Cselekménybonyolítás
A történetmondás lineáris, az események kronologikusan követik egymást.
Helyszín: Gregorék háza
A történés ideje: néhány hónap.
A cselekmény bevezető nélkül, in medias res (a közepébe vágva) kezdődik a felébredés pillanatával.
A legelső mondat közli velünk, hogy „Gregor Samsa egy reggel nehéz álomból arra ébredt, hogy ágyában óriási, csúf féreggé változott.” De semmi többet nem tudunk meg, se az átváltozás okát, se szimbolikus jelentését, csak a következményeit.
A novella három részből áll.
Az 1. rész egy reggel eseményeit beszéli el. Gregor Samsa egy napon arra ébred, hogy bogárrá változott. Hiába próbál ember módjára felkelni az ágyból, nem sikerül neki.
Ám furcsamód nem az átváltozás ténye érdekli, nem csodálkozik a rovarrá válásán, nem töpreng, hogy miért történt ez vele. Sokkal inkább az köti le a gondolatait, hogy így rovarként hogyan fog munkába menni. Mi lesz, ha elkésik? Nem veszítheti el az állását, hiszen ő tartja el a családot: szüleit és húgát.
Főnöke megérkezik, érdeklődik, hogy mi történt. Gregor eddig még ki sem merészkedett a szobából. Beszéltek hozzá, ő válaszolt is, de a családja nem értette a szavait, mert értelmes emberi beszéd helyett most már csak állati hangot tud kiadni. Mikor meglátják, pánik tör ki, mindenki menekül előle. Apja végül visszakergeti a szobájába.
A 2. rész két hónap eseményeit öleli fel. Gregort húga, Grete látja el ennivalóval. Szüleire nem számíthat. Apja dühös, mert Gregor így nem tud dolgozni, és nem tudja továbbra is eltartani őket, anyja pedig fél és undorodik a „fiától”. Apja egy ízben megdobja Gregort egy almával, hogy elűzze, mire Gregor súlyosan megsérül.
A 3. rész a novella záró része. Gregor állapota egyre romlik, és közben telnek a napok. Minden családtagnak el kellett mennie valahová dolgozni, Gregort pedig titkolják és szégyellik. Ráadásul albérlőket kell fogadniuk a házba, hogy fenn tudják tartani magukat.
Gregor alig eszik, ezért egyre jobban legyengül. Szobáját most már lomtárnak használják, és nem takarítják. Kosz és piszok közepette él.
Egyszer véletlenül meglátják az albérlők, s elmennek a házból. Ettől Gregor családja még dühösebb lesz Gregorra. Gregor érzi, hogy az ő létezése már csak teher a családjának, és hogy boldogabbak lennének, ha ő nem lenne. Másnap reggelre elpusztul. Tetemét a bejárónő takarítja el.
A család nagyon megkönnyebbül, fellélegzik. Aznap sétálni mennek, örülnek a „szabad életüknek”.
Az átváltozás elbeszélésmódja, hangneme, kifejezőeszközei
Az írói hangnem tárgyilagos, szenvtelen. Kafka nem érzékeltet a szereplői iránt sem ellenszenvet, sem rokonszenvet. Hűvös tárgyilagossággal, távolságtartással számol be a főhős szenvedéséről, nincs se beleérzés, se azonosulás.
Hiányzik az írói kommentár is. Az elbeszélő nem kommentálja az eseményeket, nem értékel, nem keres és nem mutat fel indítékokat, így az olvasót nagyobb aktivitásra készteti: nekünk kell valamilyen jelentést kapcsolnunk a műhöz.
Ábrázolásmód, írói eszközök: Kafka ábrázolásmódja hagyományosnak nevezhető (lemondott a modernnek tartott epikai eszközökről). Metaforái ironikusak.
Látásmódja rendkívül groteszk. Teljesen ellentétes minőségeket kombinál: tragikus és komikus elemek is vannak a műben. A tragikum mindig iróniával párosul, a borzalmaknak pedig vannak komikus, nevetséges vonásaik is.
A groteszk helyzetekben érzékelhető komikum azonban nem az a fajta komikum, amely felszabadult nevetést vált ki az emberből. Inkább viszolygunk, iszonyodunk, borzadunk közben.
Például ahogy Kafka aprólékos realizmussal leírja, milyen lett Gregor – páncélszerű hát, ízelt has, kapálózó lábak – önkéntelen undort érzünk.
A mű első mondatában elhangzik egy értékítélet: Kafka „szörnyű”-nek nevezi Gregor átváltozását („szörnyű féreggé változva”). Ebben az értékítéletben az embernek a férgekhez, rovarokhoz fűződő ősi viszonya, hozzájuk tapadó szorongása, félelme nyilvánul meg. Valamiért irtózunk tőlük, viszolygással töltenek el minket.
A féreggé vált Gregor azonban továbbra is emberi környezetben marad, és a két össze nem illő dolog összekapcsolása (ahogy rovarként fekszik az ágyában), elég groteszk képet eredményez. Így az undor érzése mellett kíváncsiságot is ébreszt.
Az elbeszélés E/3. személyű. Nézőpontja változó: hol az elbeszélő, hol Gregor, hol a család szemszögéből látjuk az eseményeket. Az elején Gregor áll a középpontban, később inkább a környezetére irányul a figyelem.
A nyitó mondatban Kafka még külső elbeszélői nézőpontból szólal meg (nem maga Gregor értékeli saját átváltozását „szörnyű”-nek, hanem az elbeszélő), de amikor megismerjük Gregor gondolatait, az elbeszélés átvált belső nézőpontúra. Fontos ugyanakkor, hogy az elbeszélés nem első személyű, a narrátor nem azonosul a főhőssel.
Gregor haláláig Gregor belső nézőpontja érvényesül elsősorban. Ezt abból érzékelhetjük, hogy Samsa úr „az apa”-ként, Samsáné asszony pedig „az anya”-ként szerepel, mert ők Gregor szülei. Gregor halála után Kafka hivatalosabb formában nevezi meg Samsáékat, s ez jelzi, hogy innentől ismét külső nézőpontú lett az elbeszélés.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
Hozzászólások
Franz Kafka: Az átváltozás (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>