Úgy dönt, nyugodt és türelmes lesz, és végtelenül figyelmes lesz a családjához, amelynek akaratlanul kellemetlenségeket kell okoznia jelenlegi állapotában.

„(…) arra a következtetésre jutott, hogy egyelőre nyugodtan kell viselkednie, és türelemmel, valamint végtelen figyelmességgel elviselhetővé kell tennie családjának a kellemetlenségeket, amelyeket jelenlegi állapotában akarva-akaratlanul okozni kénytelen.”

Gregor tehát úgy érzi, hogy akkor kezeli jól a helyzetet és viselkedik helyesen, ha nem okoz gondot a családjának, és minél kevésbé van terhükre. Az, hogy elhatározza a nyugodt viselkedést, bölcs dolog, tekintve, hogy minden más viselkedést támadásnak vesznek a részéről.

Másnap hajnalban benéz hozzá a húga, és amikor meglátja a kanapé alatt, annyira megijed, hogy becsapja az ajtót. De aztán, mintha megbánta volna, újra kinyitja, és lábujjhegyen belép, ahogy idegenhez vagy súlyos beteghez szokás bemenni.

Grete változik legnagyobbat a történet során. Eleinte sokkal figyelmesebb és empatikusabb, mint amilyen később lesz, amikor már nem tekinti a testvérének Gregort.

A lány észreveszi, hogy Gregor nem ette meg a tejbe áztatott kenyeret, és kiviszi a tálat. Amikor visszajön, sok mindent hoz magával egy régi újságpapíron, hogy kipróbálja, mit szeret most Gregor.

A választék: félig romlott főzelék, vacsoráról maradt csontok dermedt fehér mártással, pár szem mazsola és mandula, egy darab sajt (amelyről két nappal korábban Gregor azt mondta, hogy ehetetlen), egy darab száraz kenyér, egy szelet vajas kenyér és egy szelet megsózott vajas kenyér.

Ezek mellé Grete vizet tesz abban a tálban, amiben előzőleg a tej volt. Ezután kimegy, és a kulcsot is megfordítja a zárban.

Gregor odasiet az ennivalóhoz, és elsőnek a sajtot eszi meg, amely minden másnál jobban vonzza. Aztán megeszi a romlott főzeléket és a dermedt mártást is, a friss ételek viszont nem ízlenek neki, a szagukat sem állhatja.

Amikor hallja, hogy fordul a kulcs a zárban, visszasiet a kanapé alá, ahol azonban most már szűk számára a hely, mert az étkezéstől kigömbölyödik a teste.

A lány felsöpri a maradékot, és azokat az ételeket is, amelyekhez Gregor nem nyúlt hozzá, és az egészet egy vödörbe önti, aztán kiviszi.

Gregor ezentúl így kapja meg minden nap a táplálékát. Mindig a húga eteti meg, a szülők és a cselédlány közelébe sem jönnek. Grete is vagy hajnalban jön, amikor a többiek még alszanak, vagy ebéd után, amikor a szülők lefekszenek pihenni (a cselédlányt pedig elküldi valamilyen megbízatással).

Gregor soha nem tudja meg, hogy a kihívott orvost és lakatost milyen ürüggyel küldték el, mert nem mondja el neki senki. Mivel a többiek nem értik meg az ő beszédét, senki sem gondol arra, még a húga sem, hogy ő viszont érti a többiekét.

Gregor csak úgy tud hírekhez jutni, hogy kihallgatja, amit a szomszéd szobákban mondanak. Persze, eleinte csak róla tanácskoznak.

A cselédlány ott hagyja a családot, de esküt tesz, hogy nem árul el senkinek semmit. Cseléd híján attól fogva Gregor anyjának és húgának kell főznie. Az apa lemond a sörivásról, mert szégyelli, hogy a lányát vagy a házmesternét kellene sörért szalasztania.

Legalább két családtag mindig otthon van, mert senki sem mer egyedül maradni a lakásban Gregorral.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 10. oldalra!