Franz Kafka: Az átváltozás (olvasónapló)
2. rész
Már alkonyodik, amikor Gregor felébred „nehéz, ájulásszerű álmából”. Sötét van, ezért ügyetlenül tapogatózik a csápjaival, melyeknek csak most kezdi felbecsülni az értékét.
Lassan odacsúszik az ajtóhoz, közben érzi, hogy bal oldala olyan, mintha „egyetlen hosszú, kellemetlenül feszülő sebhely” lenne. Egyik lábacskája megsérült a délelőtt folyamán, és most élettelenül vonszolja maga után.
Az ajtónál valami ennivaló illatozik, tulajdonképpen ez a szag csalogatta oda Gregort. Egy tálacska áll ott teli édes tejjel, amiben fehérkenyérdarabok úszkálnak. Gregor tudja, hogy a húga tette oda, bizonyára azért, mert a tej Gregor kedvenc itala. Neki is esik, mert nagyon éhes, ám csalódás éri: nem ízlik neki a tej.
Az egész lakásban csend van, pedig máskor ebben az időpontban Gregor apja fel szokott olvasni a délutáni újságból a feleségének és néha a lányának is.
„[Gregort] nagy büszkeség töltötte el, hogy ilyen életet biztosított a szüleinek és húgának ebben a szép lakásban. De mi lesz, ha most a nyugalom, a jólét, az elégedettség egyszeriben szörnyű véget ér? Hogy ne kerítsék hatalmukba ilyen gondolatok, inkább mozogni kellett, és fel-alá mászkált a szobában.”
Gregor arra gondol, milyen volt az életük a bogárrá változása előtt, és milyen lesz ezután. Akkor ő volt a család egyetlen kenyérkeresője, és most, hogy már nem tud dolgozni, a család többi tagja elveszíti azt az anyagi (és lelki) biztonságot, amit Gregor keresete nyújtott a számukra.
Az este folyamán az egyik oldalajtó kinyílik, mintha valaki be akarna jönni, de aztán gyorsan újra becsukódik, az illető nyilván meggondolta magát. Egész nap nem jön be Gregorhoz senki. Pedig Gregor tudja, hogy nem üres a lakás: a nappaliból fény szűrődik be.
„Reggel, amikor az ajtók zárva voltak, mindannyian be akartak jönni, most, hogy [Gregor] kinyitotta az egyik ajtót, a többit pedig nyilván a nap folyamán nyitották ki, senki se jött be, és most a kulcsok is kívül voltak.”
Eddig úgy tűnt, hogy Gregor elszigeteltsége részben a saját hibája is: olyan állást választott, ami nem engedi, hogy tartós barátságokat kössön, és a szobáját is bezárja éjszakára a saját lakásában.
Most viszont, hogy rovarrá változott, azért magányos és elszigetelt, mert az emberi világ kiveti magából: már nem ő zárja ki az embereket a szobájából, hanem az emberek zárják be őt a szobájába, és be sem mennek hozzá, hogy ne kelljen látniuk.
Gregor szorongani kezd a saját szobájában, amelyben már öt éve lakik, mert túl magasnak és tágasnak érzi.
„(…) a magas, tágas szobában, ahol kénytelen volt a padlóhoz lapulva feküdni, szorongás fogta el, melynek okát nem tudta kitalálni, hisz a szoba saját szobája volt, és öt éve lakott benne – erre félig öntudatlan fordulattal és enyhe szégyenkezéssel gyorsan bemászott a kanapé alá, ahol mindjárt igen kényelmesen érezte magát (…).”
Ahogy a történet halad előre, Gregor egyre idegenebbül érzi magát a saját szobájában. A magasan levő plafon által keltett szorongás inkább állati, mint emberi reakció, hiszen amíg ember volt, Gregor inkább szűknek érezte a szobáját. Ez még az 1. rész elején derül ki, ott található a következő mondat: „Szobája, e szabályos, csak kissé szűk emberi szoba, békésen terült el a jól ismert négy fal között.”
Gregor szobája tehát emberi mércével nézve kicsi és szűk, most azonban nagynak és tágasnak érzi. Valószínűleg a rovarösztön dolgozik benne, hiszen a bogarak a sötét, szűk helyeket szeretik. Ugyanakkor Gregor tudati szinten még mindig inkább ember, mint rovar, s szégyelli magát azért, ahogy elidegenedik saját emberi lakóhelyétől.
Bemászik a kanapé alá, mert ott kényelmesebben érzi magát, annak ellenére, hogy széles teste miatt nem fér el alatta teljesen, a hátát nyomja a kanapé alja. Itt tölti az egész éjszakát félálomban, amelyből az éhség és az aggódás újra meg újra felriasztja.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!
Hozzászólások
Franz Kafka: Az átváltozás (olvasónapló) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>