A cégvezető látja meg először Gregort, aki még azzal van elfoglalva, hogy lassan körbeforduljon az egyik ajtószárny mentén, nehogy a szobába való belépés előtt ügyetlenül hanyatt vágódjon.

A cégvezető felkiált és hátrál, Gregor anyja elszörnyed és a földre borul, az apja ökölbe szorítja a kezét és ellenségesen néz a fiára, aztán eltakarja a szemét és sírni kezd.

Gregor látja, hogy a reggelizőkészlet még az asztalon van. A szemközti falon Gregort mint hadnagyot ábrázoló fénykép függ.

„Épp a szemközti falon egy fénykép függött, amely Gregort ábrázolta katonakorában, hadnagyként, tiszteletet parancsoló tartásban és egyenruhában, amint kezét kardján nyugtatva gondtalanul mosolyog.”

Itt tehát egy boldogabb életszakaszában látjuk Gregort, amikor még ember volt. A fényképről azonban úgy tűnik, hogy Gregornak csak az egyenruha kölcsönzött tiszteletre méltó, magabiztos megjelenést. Az a tartás, amit az egyenruha adott neki, eltűnt, amikor tisztből utazó ügynök lett. Nem csoda, hogy amikor bogárrá változik és a megalázó rovartest határozza meg az önképét, teljesen eltűnik az önbecsülése.

Gregor látja, hogy csak ő őrizte meg a nyugalmát. Felajánlja, hogy ha akarják, összecsomagolja a kollekciót és elutazik.

Azt magyarázza a cégvezetőnek, hogy ő szívesen dolgozik, és hogy le van kötelezve a főnök úrnak, és a szüleiről is neki kell gondoskodnia. Tudja, hogy a cégnél nem szeretik az utazó ügynököket, mert azt hiszik, sokat keresnek és közben élik világukat, de ez csak előítélet. Az igazság az, hogy az utazó, aki az év nagy részében távol van az üzlettől, könnyen esik pletykák és alaptalan vádak áldozatává.

„Előfordulhat, hogy az ember egy adott pillanatban nem képes dolgozni, de épp ez az alkalmas időpont, amikor visszaemlékezhet korábbi teljesítményeire, és elhatározhatja, hogy később, az akadály elhárítása után, még szorgalmasabban és odaadóbban fog dolgozni. (…) Ön is nagyon jól tudja, hogy az utazó, aki az év nagy részében távol van az üzlettől, milyen könnyen esik áldozatul pletykáknak, véletleneknek, és alaptalan vádaknak (…)”

Gregor szónoklata elég ironikus, egyrészt azért, mert nem lehet tudni, hogy milyen hatása van az ember teljesítményére annak, ha sikerül „elhárítani azt az akadályt”, hogy rovarrá változott, másrészt a Gregor tolvajságáról szóló pletykák érdektelenek ahhoz a fantasztikumhoz képest, hogy Gregorból rovar lett, és ő mégis ezek miatt izgul.

Szóval Gregor jó hosszú, alázatos hangvételű, behízelgő beszédet vág ki, amivel próbálja rábírni a cégvezetőt, hogy fogja pártját az irodában, de a cégvezető vicsorogva hátrál az ajtó felé, közben végig szemmel tartva Gregort.

Mire utal a cégvezető reakciója? Arra, hogy Gregor már nem ember, így nem része a közösségnek, a társadalomnak. Sőt, félelmet és irtózatot vált ki az emberekből.

Gregor nem akarja ilyen hangulatban elengedni a cégvezetőt, mert azzal végképp kockára tenné az állását, tehát úgy dönt, hogy vissza kell tartani, megnyugtatni és meggyőzni. Ettől függ a család jövője.

Sajnálja, hogy a húga nincs jelen, mert ő okosan meg tudta volna oldani a helyzetet.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!