A cégvezető emelt hangon átkiabálva Gregorhoz kritizálni kezdi Gregort, amiért csak igennel és nemmel felel (ez arra utal, hogy értették Gregor szavait), aggodalmat okoz a szüleinek és elhanyagolja a munkáját. Pedig nyugodt, józan embernek ismerte.

A főnök ugyan célzott rá, hogy Gregor mulasztásának oka egy nemrég rábízott inkasszó lehet, de a cégvezető megvédte Gregort a váddal szemben. Ám ezentúl nem fog kiállni Gregorért, akinek az állása közel sem biztos, mert a teljesítményével nem elégedettek a cégnél. Ebben az évszakban egyetlen üzletet sem kötött.

Gregort annyira felizgatják a cégvezető szavai, hogy megfeledkezik a csipogós új hangjáról. Kapkodva átkiabálja, hogy csak egy kis rosszulléte volt, kis szédülés, de már jól van. Mindjárt összeszedi magát, és a 8 órás vonattal elutazik.

Arra kéri a cégvezetőt, hogy kímélje meg a szüleit, mert a szemrehányásai alaptalanok. Talán nem olvasták a cégnél az ő legutóbb szerzett megbízásait. Arra kéri a cégvezetőt, menjen vissza az üzletbe, és mondja ezt el, hamarosan ő is ott lesz.

Tehát felmerül a gyanú, hogy Gregor esetleg valami bűnt követett el, talán elsikkasztotta a rábízott készpénzt. Gregor ragaszkodik ahhoz, hogy ártatlan, és semmi rosszat nem csinált, de soha nem tudjuk meg, mi volt az igazság. Vagy hiszünk neki, vagy nem. Korábban ugye volt egy utalás szexuális devianciára, ez az utalás pedig tisztességtelen viselkedést sugalmaz – persze egyikre sincs bizonyíték.

Közben megpróbál fölkapaszkodni az éjjeliszekrényre, hogy kinyissa az ajtót, mert meg akarja mutatni magát. Mohón várja, mit szólnak majd a többiek, akik annyira akarják őt látni, amikor megpillantják.

Néhányszor lecsúszik, de aztán sikerül fölegyenesednie, bár az alteste nagyon fáj. Nekidől egy közeli szék támlájának, és lábacskáival megkapaszkodik a szélében.

Ekkor megszólal a cégvezető a másik szobában, hogy egyetlen szót sem értett ebből, ez állathang volt. Arra gyanakszik,hogy Gregor a bolondját akarja járatni velük.

Gregor anyja azonban sírva fakad, mert már komolyan azt hiszi, hogy a fia beteg. Sietve intézkedik, hogy Grete (Gregor húga) orvosért szaladjon, az apa pedig elküldi Annát (a cselédlányt) lakatosért. Ezek az intézkedések Gregort bizakodással töltik el.

„Úgy érezte, újra bevonták az emberek körébe, s mindkettőjüktől, az orvostól és a lakatostól is, kettejük közt valójában semmi különbséget nem téve, nagyszerű és meglepő eredményeket várt.”

Gregor tehát reménykedik abban, hogy ő még mindig az emberi társadalom része, és az emberek segíteni tudnak rajta vagy meg tudják gyógyítani.

Megnyugszik, mert a családja már tudja, hogy nincs egészen rendben, és azon vannak, hogy segítsenek rajta.

„Igaz, szavait ezek szerint már nem értették, bár ő maga elég érthetőnek találta beszédét, érthetőbbnek, mint előzőleg, de lehet, hogy megszokta már a füle. (…) megköszörülte a torkát, mindenesetre ügyelve arra, hogy csak egész fojtottan köhintsen, mert elképzelhető volt, hogy már ez a zaj is másképp hangzik, mint az emberi köhögés, s ezt ő maga már nem merte volna eldönteni.”

Ezen a ponton Gregor már kezdi elveszíteni az önbizalmát, már nem biztos benne, hogy félig ember, félig állat lévén helyesen tudja megítélni a dolgokat. Már nem tudja biztosan megállapítani, hogy a hangok, amiket kiad, emberi vagy állati hangok, és bár ő maga érti a saját beszédét, nem biztos benne, hogy az emberek is értik.

A szomszéd szobában halálos csend van. Lehet, hogy sugdolóznak, de az is lehet, hogy hallgatóznak.

Gregor székestül az ajtóhoz csúszik, aztán elengedi a széket, nekiveti magát az ajtónak és megkapaszkodik benne (lábacskáinak gömbjein van némi tapadóanyag).

A szájával próbálja elfordítani a kulcsot a zárban. Sajnos, nincsenek fogai, amelyekkel megragadhatná a kulcsot, viszont jó erős az állkapcsa. Sikerül megmozdítania a kulcsot, de közben valami kárt tesz magában, mert barna folyadék jelenik meg a szája szélén, ráfolyik a kulcsra, és lecsöpög a padlóra.

Figyeljünk fel arra, hogy Gregor mennyire nem törődik a fájdalommal! Még kárt is tesz magában, hiszen az a barna folyadék az ember esetében vér lenne.

Felmerül a kérdés, hogy vajon azért ennyire közömbös a fájdalommal szemben, mert a rovartest és az emberagy között nincs összeköttetés, így az agya nem dolgozza fel a rovarérzékeléseket, vagy azért, mert az állatoknak nincs tudatosságuk, és a fájdalmat is öntudatlanul érzik. És ha így van, akkor ez vajon azt jelenti-e, hogy Gregor kezdi elveszíteni az emberi tudatát?

A cégvezető szavaiból kiderül, hogy a szomszéd szobában hallják, hogy elfordult a kulcs a zárban. Gregor ettől felbátorodik, minden erejét összeszedve ráharap a kulcsra, s körbetáncolja a zárat, hogy a kulcs megforduljon benne. Végül a fejét a kilincsre fektetve sikerül kinyitnia az ajtót. Örül, hogy lakatosra nem volt szükség.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!