Attól tart, ha az esés nagy robajt okoz, akkor a családja megrémül majd.

„Nos, eltekintve attól, hogy az ajtók be vannak zárva, kiálthatna-e valóban segítségért? Nyomorúságos helyzetében is elmosolyodott akaratlanul erre a gondolatra.”

Ezen a ponton még senki sem látta Gregort az új rovartestében, mégis elszigeteltnek érzi magát. Tudatában van, hogy milyen hatást fog tenni az emberekre, amikor meglátják, de a mosolygása azt jelzi, hogy most még képes meglátni a helyzet komikus oldalát (nem úgy, mint majd a 3. részben).

Közben hallja, hogy csengetnek a lakásajtón, és arra gondol, valaki eljött az üzletből, hogy őutána érdeklődjön.

Kiderül, hogy maga a cégvezető jött. Nem lett volna elég, ha egy gyakornokot küldenek? Gregor valósággal eszét veszti az idegességtől.

Rosszul esik neki, hogy a legkisebb mulasztás esetén is már valami súlyos bűnre gyanakodnak, mintha egyetlen becsületes alkalmazott se létezne, akinek lelkiismeretfurdalása van, ha nem tud reggel felkelni és bemenni a munkahelyére.

Gregort olyan izgalom fogja el, hogy sikerül kivetnie magát az ágyból. Tompa zajjal érkezik a szőnyegre, amely felfogja az esést. A fejét viszont beveri.

A cégvezető, aki a bal oldali szobában van, meghallja, hogy valami leesett Gregor szobájában. A jobb oldali szobából a húga azt suttogja Gregornak, hogy itt a cégvezető.

Apja is megszólal a bal oldali szobában, hogy itt a cégvezető, aki tudni akarja, miért nem utazott el Gregor aznap reggel a korai vonattal, és beszélni is akar Gregorral, ezért apja azt kéri a fiától, hogy nyissa ki az ajtót.

Anyja azzal magyarázza a dolgot, hogy Gregor nincs jól. Ha jól lenne, nem késte volna le a vonatot, hiszen a fiú másra se gondol, csak az üzletre, szórakozni sem jár esténként. Csak újságot szokott olvasni vagy a menetrendet tanulmányozza. Néha dolgozgat a lombfűrésszel, például a szobájában levő képkeretet is ő csinálta.

A cégvezető szerint az üzletembereknek kötelességük figyelmen kívül hagyni az apró rosszulléteket, mert az üzlet fontosabb.

Gregor apja türelmetlenül kérdezi, bemehet-e végre a cégvezető úr Gregorhoz, Gregor nemmel válaszol, mire a bal oldali szobában kínos csend támad, a húga pedig felzokog a jobb oldali szobában.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!