Anyja bekopogtat Gregor ajtaján, és szól neki, hogy már 6:45 van.

Gregor azt feleli, hogy máris fölkel, de amikor meghallja a saját hangját, megijed: „alulról valami visszafojthatatlan, fájdalmas csipogás” vegyül a hangjába, ami szétzilálja a szavak utózengését, így azok nem érthetőek. De lehet, hogy az anyja mégis megértette őket, mert megnyugszik és elcsoszog.

„Gregor megijedt, amikor meghallotta önmaga válaszoló hangját, amely félreismerhetetlenül régi hangja volt ugyan, de mintegy alulról valami visszafojthatatlan, fájdalmas csipogás vegyült bele, s ettől jóformán csak az első pillanatban maradtak épek, érthetőek a szavai, utózengésüket már annyira szétzilálta, hogy az ember nem tudta, jól hall-e.”

Gregornak a bogártest ellenére embertudata van. Az ember számára magától értetődő, hogy a hangja olyan, amilyen, és hogy meg tudja értetni magát a többi emberrel. Gregor rovarként azzal szembesül, hogy nincs többé emberi hangja, és nem tud kommunikálni az emberekkel.

Ezután az apja kopog az egyik oldalajtón, a másiknál pedig a húga aggodalmaskodik, hogy nincs-e valami baja. Gregor próbálja megmondani nekik, hogy jól van, mindjárt elkészül.

Ekkor apja visszatér a reggelijéhez, a húga azonban megpróbálja rávenni Gregort, hogy nyissa ki az ajtót. Gregornak persze esze ágában sincs.

„(…) áldotta utazásaiból eredő óvatosságát, hogy otthon is kulcsra zárt éjszakánként minden ajtót.”

Mire utal az, hogy Gregor kulcsra zárja a saját szobáját a saját otthonában? Nemcsak arról van szó, hogy az utazó ügynökként kialakított szokásait a mindennapi életébe is átviszi. Gregor valószínűleg azért viselkedik otthon is úgy, mintha egy hotelben lenne, mert nem érzi az otthonát igazi otthonnak.

Szeretne nyugodtan fölkelni, felöltözni és megreggelizni, mert az ágyban nem tud gondolkozni. Talán merő képzelgés, hogy rovarrá változott, ami majd szétoszlik. Talán a hangja is csak a megfázástól változott el, ami az utazók egyik foglalkozási betegsége.

Ezen a ponton már szinte dühítő az, ahogy Gregor próbálja semmibe venni a problémát. Ugyanakkor ez a hajlam sok emberben megvan: amikor valami szokatlan dolog történik velünk, ami negatívan érint minket, próbáljuk valami ismerős dologra visszavezetni (mint pl. a megfázás), vagy teljesen letagadni önmagunk előtt.

A fölkelés nem megy könnyen, mivel karra és kézre lenne szükség hozzá, Gregornak viszont csak sok lábacskája van, amelyeket nem tud irányítani. Teste alsó fele is nehézkes, lassan mozdul.

Gregor végül minden erejével előrelöki magát, de rosszul választja meg az irányt, és nekiütődik az ágy alsó végének. Égő fájdalom adja tudtára, hogy jelenleg testének alsó fele a legérzékenyebb.

Ezután a felsőtestével próbál kijutni az ágyból: a fejét az ágy széle felé fordítja, és a testtömege is követi lassan a feje fordulását. Igen ám, de megijed attól, hogy ha így esik le a földre, akkor megsérül a feje és elveszti az eszméletét.

Visszahúzódik előző helyzetébe. Arra gondol, lehetetlenség örökre az ágyban maradnia. Megfogadja, hogy 7:15-ig feltétlenül kiszabadul az ágyból.

Hintáztatni kezdi magát lendületből, közben arra gondol, hogy két erős ember (mondjuk apja és a cselédlány) kéne hozzá, hogy kiemeljék őt az ágyból. Ez arra utal, hogy Gregor jó nagy méretű rovarrá változhatott.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!