Másnap kora reggel megérkezik a bejárónő és megtalálja Gregor tetemét, de először azt hiszi, Gregor csak játssza a sértődöttet.

„Azt gondolta, hogy Gregor szándékosan fekszik ilyen mozdulatlanul, és játssza a sértődöttet; feltételezte róla akár a legnagyobb ravaszságot is.”

Ez a jelenet újabb ékes példája annak, mennyire nem fogják fel Kafka szereplői a saját meggyőződéseik abszurditását. Elképesztő irónia van abban, hogy épp a bejárónő az, aki Gregort minden ravaszságra képesnek tartja, míg a Samsa család arra is képtelennek tartja, hogy megértse az emberi beszédet.

Egy hosszú seprűvel megcsiklandozza, aztán hogy nem reagál, dühösen meglöki, és amikor arrébb tudja tolni, akkor jön rá, hogy Gregor kimúlt.

Ekkor füttyent egyet és felrántja a Samsa házaspár hálószobájának ajtaját, aztán bekiabál nekik, hogy „az az izé” megdöglött.

Ekkor a Samsa házaspár felkel és bemegy Gregor szobájába. Bejön Grete is, aki az albérlők beköltözése óta a nappaliban alszik. Grete sápadt és teljesen fel van öltözve, ami arra vall, hogy le sem feküdt.

A bejárónő újra meglöki Gregor tetemét, hogy bebizonyítsa a döglöttségét. Erre Samsa úr, aki szerint hálát kell adni Istennek Gregor haláláért, keresztet vet, a három nő szintén.

Ezután Grete megjegyzi, hogy Gregor teste milyen lapos, sovány és száraz volt. Régóta nem evett semmit.

Gregor átalakulása a halál pillanatában ér véget. Nem tudjuk meg, pontosan mi okozza a halálát (feltehetőleg az éhezés), mint ahogy azt sem tudjuk meg, mi okozta az átváltozását.

Nagyon érdekes és tanulságos a család reakciója Gregor halálára! Az elpusztult rovar teteme nem undorítja őket annyira, mint az élő rovar teste. Az anya nem ájul el, Grete nem bújik az apja mögé, az apa nem dühöng. Még hálát is adnak Istennek Gregor haláláért, ami már tényleg az abszurdum csúcsa. Minden tekintetben az ellenkezője történik annak, ami egy ember halálakor szokott.

A szülők és Grete bemennek a hálószobába, a bejárónő ablakot nyit. Március vége van, a levegő langyos.

Megjelenik a három albérlő és keresik a reggelijüket, amelyről mindenki megfeledkezett. A bejárónő nekik is megmutatja Gregor tetemét.

Ekkor megjelenik Samsa úr az egyenruhájában, karján a feleségével és a lányával. Mindhármuk szeme ki van sírva egy kicsit.

Figyeljük meg, hogy a narrátor Gregor halála után más neveken kezd utalni Samsáékra! Eddig Samsa úr „az apa”-ként, felesége pedig „az anya”-ként szerepelt, minthogy az elbeszélő Gregor nézőpontjából láttatta az eseményeket.

Most, hogy Gregor már nincs, az elbeszélő a szülőket sokkal hivatalosabb formában említi: az apa Samsa úrként szerepel, az anya Samsáné asszonyként. Ez jelzés, hogy a történetben többé már nem Gregor nézőpontja érvényesül.

Samsa úr felszólítja az albérlőket, hogy azonnal távozzanak a lakásából. A középső úr hirtelen alázatossá válik, és az albérlők ellenkezés nélkül elmennek.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 22. oldalra!