Arra gondol, milyen megerőltető foglalkozást választott, mennyi kínlódással jár az állandó utazás, milyen rendszertelenül étkezik, és milyen felszínesek az emberi kapcsolatai (soha egy kapcsolat sem mélyül el, mivel mindig mással kell érintkeznie).

Ekkor viszketést érez fenn a hasán és látja, hogy csupa fehér kis pontocska borítja a viszkető helyet. Nem tudja ezt mire vélni. Egyik lábával meg akarja vakarni, de ahogy hozzáér magához, megborzong.

Ironikus, de Gregor azért nem vakarózik, mert ő maga is annyira undorodik rovartestétől, hogy hozzá sem akar érni, még annyira sem, hogy a viszkető érzésen könnyítsen.

Tovább gondolkodik a munkájáról. A korai felkelés is sokat árt neki, soha nem tudja kialudni magát.

„Az embernek ki kell aludnia magát.”

Ez a mondat azért érdekes, mert a mű elemzőiben felmerült, hogy Kafka esetleg azt akarja sugalmazni, hogy Gregor azért változott bogárrá, mert nem aludt eleget.

A szövegben számos helyen található hasonlóan ironikus megállapítás, ami egyébként közhely lenne (mindenki tudja, hogy az embernek szüksége van az alvásra), de annak fényében, hogy Gregor egy rovar, abszurddá válik.

Más utazóknak nincs ilyen nehéz életük, mint Gregornak, aki hajnalban kel, és amikor visszaérkezik az útjáról, azok még a reggelinél ülnek.

Mivel a főnöke egy hajcsár, Gregor már rég felmondott volna, ha szülei nem tartoznának a főnökének. Sajnos, még öt-hat évbe telhet, mire vissza tudja fizetni az adósságukat, addig nem mondhat fel.

„Más utazók úgy élnek, mint a háremhölgyek. (…) Próbálnám csak meg én a főnökömnél: azonmód repülnék. Egyébként ki tudja, nem járnék-e jól? Ha szüleim miatt nem türtőztetném magam, már rég felmondtam volna.”

Ez azért érdekes, mert a rovarrá válás végső soron valóra váltja Gregor vágyát, aki szeretné otthagyni az állását.

Erről eszébe jut, hogy fel kell kelnie, mert 5-kor indul a vonat, amivel mennie kell.

Ránéz az ébresztőórára, s kiderül, hogy már 6:30 van. Hajnali 4 órára volt beállítva az ébresztés, nem szólt volna az óra? Vagy átaludta volna az óracsörgést?

A következő vonat 7-kor indul, azt is csak akkor éri el, ha nagyon siet. De ha eléri, akkor se menekülhet meg a szidástól, mert a bolti szolga kiment az ötórás vonathoz, és már rég leadta a jelentést a főnökének, hogy ő nem volt rajta a vonaton.

„A főnök kreatúrája ostoba és gerinctelen.”

Ezt a bolti szolgára mondja, de a megjegyzés jól jelzi Gregor munkahelyének embertelen jellegét. A főnöke annyira megalázza az alkalmazottakat, hogy még rovarnak lenni is jobb, mint neki dolgozni. Csupán eszköznek, élettelen tárgynak tekinti az embereket.

Mondhatná, hogy beteg, de biztos gyanúsnak találnák, mivel ötéves szolgálata alatt egyszer sem volt beteg.

Gregor mindezt úgy gondolja végig, mintha megfeledkezett volna róla, hogy ő most egy bogár, és nem ember. Teljesen fölösleges ilyesmin tépelődnie, mert rovarként úgyse tud dolgozni, de ez egyelőre még nem esik le neki.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!