Franz Kafka: Az átváltozás (olvasónapló)
Gregor fantáziálni kezd arról, hogy odamegy a húgához, és megrántja a szoknyáját, így ad jelt neki, hogy jöjjön az ő szobájába hegedülni, mert itt senki se méltányolja úgy a játékát, mint ő. Elképzeli, hogy soha többé nem fogja Gretét kiengedni a szobájából, ugyanakkor azt akarja, hogy a húga ne kényszerből maradjon nála, hanem önként.
Elképzeli, hogy majd megsúgja neki a titkot, hogy eltökélt szándéka volt beíratni a konzervatóriumba, és ha nem változik rovarrá, ezt karácsonykor mindenkinek megmondta volna. Ettől a húga biztos könnyekre fakad majd meghatottságában, Gregor pedig fölemelkedik a válláig, és megcsókolja a nyakát.
Miközben erről fantáziál és egyre előrébb mászik a nappaliban a húga felé, az egyik bérlő (a középső úr) észreveszi, felkiált és rámutat.
„Samsa úr! – kiáltotta a középső úr az apának, és egyetlen szót sem vesztegetve, rászegezte mutatóujját a lassan előremászó Gregorra.”
Érdekes, hogy a 3. részben mennyivel kevesebb a párbeszéd, mint az 1. részben, és ami van, az is ilyen rövid szavakból áll.
Ez a jelenet, ahogy a középső úr megszólítja Samsa urat, párhuzamba állítható azzal a jelenettel, amikor a 2. részben Grete rákiáltott Gregorra. A hasonlóság a két jelenet között az, hogy a szereplők akkor mondják ki egymás nevét, amikor valami nincs rendben.
Mintha a nevünk nem is arra lenne való, hogy azonosítson minket, hanem arra, hogy elmarasztalásul hozzánk vágják, amikor valami nem tetszik a viselkedésünkben, mint ahogy Grete is tette, amikor megharagudott Gregorra. A középső úr ugyanígy rákiált az öreg Samsára, amikor a háztartásban valami nem úgy folyik, ahogyan szerinte kéne.
Az apa meg akarja nyugtatni az albérlőket, de azok nem izgatottak. Gregor jobban szórakoztatja őket, mint a hegedűjáték, amely különben is abbamarad, mert Grete zavarba jön.
Az apa megpróbálja a három albérlőt visszaterelni a szobájukba, és a hátával eltakarni előlük Gregort. Erre az urak megharagszanak, de nem tudni, hogy az apa viselkedése miatt, vagy azért, mert rájönnek, hogy mindvégig olyan szomszédjuk volt, mint Gregor. Grete kisurran és megágyaz az albérlőknek, még mielőtt azok a szobájukba érnének.
Az apa egyre udvariatlanabbul tuszkolja a bérlőket a szobájukba, akik erre már igazán dühösek lesznek. A középső úr a padlóra köp és kijelenti, hogy felmondja a szobáját, és arra az időre sem fizet semmit, amit eddig itt töltött. Még meg is fenyegeti a családot, hogy beperli őket „a lakásban uralkodó visszataszító állapot” miatt. Erre a két másik albérlő is felmond, és dühösen becsapják a szobájuk ajtaját.
Gregor nagyon csalódott, hogy terve nem sikerült, de az éhezéstől is túlzottan gyönge, így megmozdulni sem bír.
Grete dühösen az asztalra csap, és kijelenti, hogy ideje megszabadulni ettől a szörnyetegtől, aki előtt nem akarja a bátyja nevét kiejteni, mert ez nem a bátyja.
Grete tehát megtagadja a bátyját: kijelenti, hogy a bogár nem Gregor, sőt, szörnyetegnek nevezi. Ha visszaemlékszünk, már eddig is csak a Gregor hátába szorult alma emlékeztette a családot arra, hogy ez a rovar családtag, így kötelességeik vannak vele szemben. Grete most azért tagadja meg Gregort, hogy ne legyenek kötelességeik vele szemben. Ha nem családtag, akkor semmivel se tartoznak neki.
Grete szerint akinek ennyit kell dolgoznia, mint nekik, az nem bírja még otthon is ezt a gyötrődést. Ezután a lány heves zokogásban tör ki.
Az apa egyetért vele, de nem tudja, mit tehetnének. Grete is tanácstalan, csak egyet tud: hogy nem maradhat Gregor a lakásban.
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 20. oldalra!
Hozzászólások
Franz Kafka: Az átváltozás (olvasónapló) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>