Sokat panaszkodnak, hogy anyagi körülményeikhez képest túl nagy a lakás, amiben laknak, elköltözni mégsem tudnak, mert mit csinálnának Gregorral?

Persze a költözés igazi akadálya nem Gregor, akit egy lélegzőnyílásokkal ellátott ládában el lehetne vinni. A családot valójában a szégyenkezés tartja vissza a lakáscserétől: az a gondolat, hogy olyan szerencsétlenség sújtotta őket, mint senki mást egész rokonságukban és ismeretségi körükben.

Itt Kafka arra utal, hogy a családnak nehezére esik megbékélni a gondolattal, hogy a társadalmi helyzetük alantasabb lett, és hogy az eddigi középosztálybeli életmódjukat fel kell adniuk. Szégyellik az új anyagi helyzetüket, és nehezen alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez.

Gregor úgy sajnálja őket, hogy már éjszakákat tölt alvás nélkül, és arról ábrándozik, hogy újra kezébe veszi a család ügyeit. Újra eszébe jut a főnöke és a cégvezető is, meg különféle emberek, akiket ismert, köztük egy vidéki szálló szobalánya, akivel futó kapcsolata volt, és egy kalaposbolt pénztárosnője, akinek udvarolt. Máskor viszont dühös a családjára, amiért rosszul bánnak vele.

„Máskor meg semmi kedve sem volt, hogy gondoskodjék a családjáról, megdühödött a rossz bánásmódra gondolva, és bár semmit sem tudott maga elé képzelni, amire étvágya lett volna, mégis terveket szőtt, hogyan juthatna be az éléskamrába, hogy elvegye, ami megilleti, még ha nem is éhes.”

Úgy tűnik, Gregor egész emberi életében gondoskodott a családjáról és felelősséget érzett irántuk, és ez még mindig jelen van a személyiségében, ugyanakkor az átváltozással nemcsak fizikailag alakult át, hanem tudati szinten is, ezért néha olyan módon viselkedik, ami azelőtt nem volt jellemző rá.

Most már előfordul, hogy nem érdekli, mit gondolnak mások, pl. csak azért is enni akar, még akkor is, ha nem éhes (dacból). Ez lehet olyan pszichológiai fordulat, frusztráltság jele, amely a helyzetével magyarázható, de az is lehet, hogy a rovarösztön kerekedik felül rajta ilyenkor.

Grete már nem töri a fejét azon, hogy milyen étellel tudna örömet szerezni Gregornak, hanem reggel és délben, mielőtt munkába sietne, csak betaszít a lábával Gregor szobájába valamilyen ételt, ami épp akad otthon. Este pedig seprűvel eltakarítja a maradékot, és azzal se törődik, ha Gregor hozzá sem nyúlt. Márpedig egyre gyakrabban előfordul, hogy Gregor nem eszik és nem alszik.

Grete mindig este takarítja Gregor szobáját, és mindig gyorsan összecsapja a munkát, így Gregor szobája egyre piszkosabb, mindenfelé por van és hulladék. Amikor Grete bejön, Gregor mindig oda áll, ahol legnagyobb a kosz, hogy így tegyen szemrehányást a húgának. Grete látja a piszkot, de ott hagyja. Ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy Gregor szobájának takarítása az ő kiváltsága maradjon.

Amikor egyszer az anya kitakarítja Gregor szobáját, Grete olyan jelenetet rendez, hogy még az apja is felriad álmából. Az anya könyörög, Grete sírógörcsöt kap, az apa mindkettejükre rákiabál. Végül az anya elvonszolja az apát aludni, Grete pedig zokog és az öklével veri az asztalt. Gregor közben dühöng, amiért nyitva van az ajtó, és nem kímélik meg őt a lármától.

Valószínűleg Grete azért unta meg a Gregorról való gondoskodást, mert kimerült az elárusítónői munkában, de akkor átadhatta volna a feladatot másnak. Még csak nem is kellett volna, hogy az anya takarítson, mivel a bejárónő egyáltalán nem félt Gregortól.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 17. oldalra!