3. rész

Gregor egy hónapon át szenved a sebesüléstől, és az alma örökre a húsában marad, mivel senki sem meri kiszedni. Viszont a családjának, még az apjának is emlékeztetőül szolgál, hogy Gregor „jelenlegi szomorú és utálatos alakjában” is a család tagja, akivel nem szabad úgy bánni, mint az ellenséggel. A Samsa család tehát lenyeli a Gregor iránt érzett undort, és tűri a jelenlétét.

Nevetséges, hogy egy alma emlékezteti a családot, hogy mivel tartoznak Gregornak. Az alma látványa visszatartja őket attól, hogy bántsák, ugyanakkor a családi kötelék ereje csak addig terjed, hogy megtűrik őt, addig már nem, hogy szeressék is. Ezek szerint családnak lenni számukra azt jelenti, hogy el kell viselni azoknak a társaságát, akikkel egy családba születünk, és semmi többet.

Gregor soha többé nem lesz olyan mozgékony, mint volt. Most már olyan, mint valami hadirokkant, a falon sem tud mászkálni többé.

A család azzal próbálja kárpótolni, hogy estefelé kinyitják a nappali ajtaját, így Gregor a szobájából láthatja a vacsoraasztalnál ülő családot és hallhatja a beszélgetésüket.

Igaz, mostanában már nemigen beszélgetnek. Az apa vacsora után elalszik a karosszékében, az anya fehérneműt varr egy divatüzletnek, Grete, aki jelenleg eladónő, gyorsírást és franciát tanul, hogy jobb beosztásba kerülhessen.

A családot a teljes kilátástalanság és reménytelenség érzése nyomasztja: lelkileg és fizikailag is fáradtak. Az anya és a lánya, miután az apát lefektették, gyakran együtt sírnak a nappaliban.

„Az apa valamiféle konokságból otthon sem volt hajlandó levetni szolgaegyenruháját (…), teljesen felöltözve szendergett a helyén, mintha örökösen készen állna a szolgálatra, és itt is csak fölöttesének szavára várna. (…) Amit a világ a szegény emberektől megkíván, azt ők a végsőkig teljesítik, az apa a tízórait hordja a kis banktisztviselőknek, az anya feláldozza magát idegen emberek fehérneműjéért, a lány ide-oda szaladgál a vevők rendelkezései szerint a pult mögött, de ennél többre nem telt a család erejéből.”

Most, hogy Gregor már nem tud dolgozni, mindenki kiveszi a részét a kenyérkeresetből. Ám úgy tűnik, ők is csak eszközök a munkaadóik számára: semmivel sem különbek, mint Gregor volt utazó ügynökként. Az apa „átlényegülése” a legfeltűnőbb, aki otthon se veti le az egyenruháját: ő már akkor is csak bankszolga, amikor nem a munkahelyén van, és semmi több, teljesen azonosul a munkahelyi szerepkörével.

Egyiküknek sincs ereje vagy ideje arra, hogy többet törődjön Gregorral, mint amennyit feltétlenül szükséges.

Ráadásul beszélgetéseikből az is kiderül, hogy az agyondolgozott és holtfáradt család anyagilag rosszul áll. A háztartás egyre kisebb: a cselédlányt elküldik, mert nem tudják fizetni a bérét. Most már minden házimunkát az anya végez a varrnivalója mellett, csak a legnehezebb munkákra fogadnak bejárónőt, aki reggel és este jön ki. Eladnak különféle családi ékszereket is.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 16. oldalra!