Grete a többi üvegcsével berohan az anyjához, és a lábával becsapja az ajtót, így Gregor kinn reked. Lelkiismeret-furdalása van az anyja miatt, fél, hogy miatta meg fog halni. Idegességében mászkálni kezd a lakás falain, a bútorokon, a mennyezeten. A végén úgy elszédül, hogy rázuhan a nagy asztal közepére, és ott marad fekve.

Többször előfordul a történet során, hogy Gregor elveszti az eszméletét, vagy nem tudja irányítani a testét, ahogy itt is. Ezek az eszméletvesztések előreutalnak Gregor kimúlására, ami majd egy hasonló szituációban történik.

Ekkor csengetnek, és mivel a cselédlány folyton a konyhában van bezárkózva, Grete nyit ajtót. Kiderül, hogy az apa jött meg, aki megkérdezi, mi történt.

Grete két szóban elmondja: az anya elájult, de már jobban van, Gregor kitört a szobájából. Erre az apa azt hiszi, Gregor valami rosszat tett, megtámadta a két nőt vagy ilyesmi, és közli, hogy ő számított erre.

„Gregor tisztában volt vele, hogy Grete kurta közlését apja tévesen értelmezte, és azt hiszi, hogy Gregor valami erőszakos cselekedetet követett el.”

Gregor apja érzéketlen, zsarnoki személyiségként van ábrázolva, aki ok nélkül bünteti Gregort (hacsak azt nem tekintjük oknak, hogy Gregor rovarrá változott). Nem tudjuk, akkor mennyire szerette Gregort, amikor Gregor még ember volt (valószínűleg már akkor is szigorúan bánt vele), de most valósággal gyűlöli, és mindenféle rosszat feltételez róla.

Gregor tudja, hogy nem képes megmagyarázni a dolgot, ezért visszamenekül a szobája ajtajába. Azt reméli, apja lecsillapodik, ha látja, hogy ő kész visszatérni a szobájába, fölösleges visszakergetni. Gregor rásimul az ajtóra, hogy ezt jelezze, de az apa nem vesz észre ilyen finomságokat, hogy mi Gregor szándéka, és hogy csak ki kéne nyitni az ajtót, hogy bemehessen.

Mikor apja belép, Gregor meglepődik azon, mennyire megváltozott. Régen sokáig aludt, zilált volt a külseje és járni is alig tudott, még a sétákon is küszködve vonszolta magát, most viszont jó erőben van, friss, éber, és feszes, aranygombos, kék egyenruhát visel, mint a bankszolgák.

Ez annak a jele, hogy az apa is kapott állást valahol, és a munka jó hatással van rá. Figyeljük meg, hogy annak ellenére, hogy Gregor már nem tudja anyagilag eltartani a családot, a család mentális és fizikai állapota nem romlik, hanem javul! Az apa is és Grete is dolgozik, minek következtében az apa erősebb lett, Grete pedig önállóbb és magabiztosabb.

Ez azonban azt is jelenti, hogy Gregor túlbecsülte a saját jelentőségét: azt hitte, a családja nagy bajban lesz nélküle, erre kiderül, hogy jól megállják a helyüket, sőt, sok tekintetben jobban vannak, mint akkor, amikor eltartotta őket. A nehézségekkel való sikeres megbirkózás ugyanis önbizalmat és önállóságot ad a család többi tagjának.

Még valamit megfigyelhetünk: az öreg Samsa ugyanúgy erősebbnek érzi magát uniformisban, mint annak idején Gregor: ugyanúgy feszít a bankszolgai egyenruhájában, ahogy Gregor a hadnagyi egyenruhában a falon levő fényképen. Az nem számít, hogy csak egy bankszolgai egyenruháról van szó, az öreg Samsa komolyabb, férfiasabb, méltóságteljesebb embernek érzi magát benne.

Óriási az ellentét az apa mentális és fizikai „feljavulása” és Gregor nyomorúságos lelkiállapota, külsejének „leromlása”, lealjasulása között.

Az apa fenyegetően megindul Gregor felé, aki elszalad előle, de a földön marad, mert attól tart, apja gonoszságnak tartaná, ha felmenne a falakra. Az üldözés lassú tempóban folyik: ha az apa megáll, akkor Gregor is, ha megmozdul, akkor Gregor eliszkol előle. Többször is körbejárják így a szobát.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 14. oldalra!