Gregor felveszi azt a szokást, hogy szórakozásból föl-alá mászkál a falakon és a mennyezeten. Fent sokkal jobban érzi magát, mint a földön, boldog önfeledtségében néha elengedi magát és lepottyan, de már nem sérül meg az eséstől, és sokkal jobban ura a testének.

Vannak pillanatok a történetben, amikor Gregor szeret az új testében lenni, de mindig olyankor, amikor rovarokra jellemző dolgokat csinál (mintha fokozatosan válna egyre jobban bogárrá). Az emberi tevékenységek és testhelyzetek már kellemetlenek a számára, mert Gregor egyre kevésbé ember. Ugyanakkor még mindig ember annyira, hogy amikor fejjel lefelé lóg a mennyezetről, szédülni kezdjen és lepottyanjon.

Mászkálás közben a Gregor lábán levő ragadós anyag nyomot hagy a falon, így a húga észreveszi az új szórakozását. Grete kitalálja, hogy ki kell vinni a bútorokat Gregor szobájából, főleg a szekrényt és az íróasztalt, hogy nagyobb területen mászkálhasson.

Mivel egyedül nem tudja kivinni a bútorokat, s az apját nem meri megkérni, hogy segítsen, az anyjának szól. (Van ugyan egy új cselédlány, de az csak úgy hajlandó Samsáéknál dolgozni, ha bezárkózhat a konyhába.)

Egy napon az apa távollétében Gregor anyja és húga bemennek Gregorhoz a bútorokért. Gregor persze nagyon örül, hogy anyja végre bejött hozzá, de elbújik a kanapé alá, hogy ne ijessze meg.

Sokáig tart, míg a két gyenge nő kivonszolja a nehéz, öreg szekrényt. Aztán az anyának az jut eszébe, hogy talán mégsem jó ötlet kivinni a bútorokat, mert Gregor biztos elhagyatottnak fogja érezni magát az üres falak láttán, és mert ha kiürítik a szobáját, azzal azt jeleznék, hogy lemondtak a „javulás” minden reményéről (azaz hogy Gregor még valaha is visszaváltozik emberré).

Az anya szerint jobb lenne, ha mindent úgy hagynának, ahogy volt, hogy ha majd Gregor „visszatér” (azaz visszaváltozik emberré), mindent változatlanul találjon, és így könnyebben elfelejtse a közben eltelt időt.

Az anya láthatólag nem akarja elfogadni a tényt, hogy Gregor átváltozása visszafordíthatatlan folyamat. Szerinte Gregorból még lehet újra ember, és ezért megérdemli, hogy tekintettel legyenek rá. Ő látja be utolsónak a családban, hogy a fia örökre rovar marad.

Az anya hangja felrázza Gregort, aki alig tudja elhinni, hogy annyira megszokta a rovaréletet, hogy képes volt komolyan azt kívánni, hogy kiürítsék a szobáját.

Ekkor eszmél rá, hogy egy barlanggá változtatott, üres szobában valóban gyorsabban el fogja felejteni, hogy egykor ember volt. Így is közel áll ahhoz, hogy elfelejtse ember-múltját: mióta mászkálni kezdett a falakon, már arról is leszokott, hogy törődjön azzal, mi történik a lakás más részeiben. De ebből a szempontból az anyja rég nem hallott hangja kedvező hatást tett rá.

Talán az is jó, hogy a bútorok akadályozzák a fel-alá mászkálásban (ami amúgy is értelmetlen dolog), mert emlékeztetik, hogy ember, és ezzel lassítják a rovarrá való teljes átalakulását.

„(…) a közvetlen emberi kapcsolat teljes hiánya, valamint az egyhangú élet, amelyet a család kellős közepén élt, megzavarhatta az elméjét az elmúlt két hónap alatt, mert mással nem tudta megmagyarázni, hogyan is kívánhatta komolyan, hogy ürítsék ki a szobáját. Valóban kedvére való lett volna, ha öröklött bútorokkal otthonosan berendezett szobáját barlanggá változtatják, amelyben aztán zavartalanul mászkálhatott volna minden irányban, de egyúttal gyorsan és teljesen el is felejtette volna ember-múltját?”

Láthatjuk, hogy Gregor egymásnak ellentmondó impulzusok közt vergődik. Az, hogy teljesen ki van zárva a család életéből, és el van vágva mindenfajta emberi kapcsolattól, a rovarösztönök erősödését segíti elő. Amikor hallja az anyja hangját, akkor azonban tudatára ébred ember voltának, és a bútorokhoz is azért ragaszkodik, mert az emberi élet tartozékai, márpedig Gregor ember akar maradni. Ugyanakkor minél inkább rovarként kezelik az emberek, annál jobban enged ő is a rovarösztönöknek, és annál inkább rovarrá válik „belül” is (tudati szinten), tehát erre az anya jól ráérez.

Gregor tehát azt szeretné, hogy minden bútor maradjon a szobában. Sajnos, a húgának más a véleménye, és mivel eddig ő etette Gregort, megszokta, hogy különleges szakértőként lépjen fel a szülőkkel szemben, ha Gregor ügyeiről van szó.

Figyeljük meg, milyen gyorsan és milyen sokat változik Grete! Először azt tudtuk meg, hogy munkát talált, és most, ahogy érvényesíti az akaratát a szüleivel szemben, abból kiderül, hogy független és öntudatos nő lett belőle. Emlékezzünk, hogy Gregor átváltozásakor elsírta magát az ajtó túloldalán, ami arra utal, hogy eddig érzékeny kislány volt. Ezt a mostani önbizalmat persze keserves úton szerezte meg.

Az anya tanácsa Grete számára olaj a tűzre: most már nemcsak a szekrényt és az íróasztalt, hanem az összes bútort ki akarja vinni, a kanapét kivéve. Ez egyrészt gyermeki dac a részéről, másrészt valóban megfigyelte, hogy Gregornak hely kell a mászkáláshoz, a bútorokat ellenben nem használja.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 12. oldalra!