A novella három részből áll, az olvasónapló Györffy Miklós fordítása alapján készült.

Helyenként idézeteket, észrevételeket és magyarázatokat tűzdeltem a történet leírásába, hogy érthetőbb legyen. Ezek kiemelten, keretben olvashatók, ha valakit érdekel, de aki nem akar ennyire belemélyedni a dologba, az ki is hagyhatja a keretes írásokat, mert az olvasónapló nélkülük is kerek egész.

A keretes írások sokat segíthetnek a mű elemzésében, de az oldalon külön elemzést is találtok Az átváltozásról (ITT).

Akkor lássuk!

A történetnek egy helyszíne van: Samsáék lakása, amely egy városi lakás a Charlotte utcában (az nem derül ki, hogy melyik városban). Az időpont nincs meghatározva, feltehetőleg a jelenben vagyunk, mármint a szerző, Kafka jelenében, amely a 20. század eleje.

1. rész

A történet főhőse Gregor Samsa, aki, mint a legelső mondatból értesülünk, egy reggel nyugtalan álmából felébredt, és „szörnyű féreggé változva találta magát ágyában”.

Pontosan így hangzik az első mondat:

„Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában.”

Őszintén szólva nehéz lenne ennél abszurdabb kezdő mondatot elképzelni… Annyira furcsa ez az indítás, hogy az ember kétszer is elolvassa a mondatot, és eltűnődik, hogy annak a „nyugtalan álom”-nak nincs-e valami köze az átváltozáshoz.

Kafka érdekes játékot űz velünk, minthogy hőse egyetlen éjszaka alatt változik bogárrá, és az átváltozás nincs megindokolva. De vajon feltétlenül kell, hogy legyen oka, vagy csak mi akarunk mindenáron okot keresni?

Gregor tehát felébred, a hátán fekszik, és látja, hogy a hasán kemény szelvények vannak, és hogy sok vékony lába van, amelyek tehetetlenül kapálóznak a szeme előtt.

Ami itt hangsúlyos, az Gregor tehetetlensége az új testében: az az élmény, hogy nem tudja uralni a saját testét.

„Páncélszerűen kemény hátán feküdt, és ha kissé fölemelte a fejét, meglátta domború, barna, ív alakú, kemény szelvényekkel ízelt hasát, amelyen alig maradt már meg végleg lecsúszni készülő paplana. Számtalan, testének egyéb méreteihez képest siralmasan vékony lába tehetetlenül kapálózott a szeme előtt.”

Gregor tudja, hogy nem álmodik, és nem érti, mi történt vele.

Kérdés, hogy honnan tudja ennyire biztosan, hogy ez nem csak álom? Az, hogy féreggé változott, nem biztos jele annak, hogy álmodik? Hogy történhetne ilyesmi a valóságban?

Körülnéz a szobájában, de ott nem változott semmi.

„Szobája, e szabályos, csak kissé szűk emberi szoba, békésen terült el a jól ismert négy fal között.”

Meglepő jelzője van a szobának: „emberi”. Miért kell külön kihangsúlyozni egy szobáról, hogy az emberek lakóhelye? Ez nyilván jelzés, hogy Gregor, aki már nem ember, kényelmetlenül érzi magát a saját szobájában, amelyet nem rovarok, hanem emberek számára terveztek.

Az asztalon kicsomagolt posztóminta-gyűjtemény hever, mivel Gregor Samsa utazó ügynökként dolgozik.

A falon egy szőrmekalapos, szőrmeboás hölgyet ábrázoló kép van, amelyet Gregor egy magazinból vágott ki és csinos keretben kirakott a falra.

Kafka egyes elemzői szerint ez a kép Leopold Sacher-Masoch A bundás Vénusz című könyvére utal. Masoch osztrák író nevéből származik a mazochizmus szó, mivel egy osztrák pszichiáter az ő szövegeiben vélte felfedezni a szexuális alapú önkínzás nyomait. Vajon mi késztette Gregort, hogy pont ezt a képet vágja ki egy újságból és feltegye a falra? Utalhat-e ez vajon szexuális devianciára?

Tehát semmi nincs a szobában, amiből rá lehetne jönni, hogyan változott Gregor bogárrá.

Arra gondol, hogy egy kicsit még alszik, azért, hogy elfelejtse ezt az egészet.

Figyeljünk arra, hogyan reagál a helyzetére! Vajon ha te egy reggel azt látnád, hogy bogárrá változtál, akkor első dolgod az lenne, hogy aludj még egy kicsit? Mert én tutira pánikba esnék…

Szóval furcsa Gregor nyugalma és az, hogy rögtön elfogadja a helyzetet, meg azt is, hogy nem tud rajta változtatni, s mivel változtatni nem tud rajta, meg akar róla feledkezni.

Igen ám, de Gregor megszokta, hogy alvás közben a jobb oldalán fekszik, és most ebben az új testben képtelen az oldalára fordulni: mindig visszagurul a hátára. Ezért nem tud elaludni.

Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!