A belső fokalizáció egy sajátos narrációs technika. Az elbeszélői nézőpontnak az a fajtája, amelyben a szereplő nézőpontjából fakadó tudás, érzékelési tartomány nagyjából megegyezik az elbeszélőével.

Stendhal fontos újítása volt, hogy szakított a mindentudó narrátor pozíciójával, amely a modern regény történetében addig uralkodott. Bár Vörös és fekete c. regényében nem E/1. személyben szólal meg, a főszereplő nézőpontjából láttatja az eseményeket, azaz nem mond többet, mint amennyit Julien Sorel tudhat (az ő nézőpontjából fakadó tudást ad át az olvasónak).

Ennek két következménye van:

• a regényben viszonylag kevés a leírás
• a főhős különböző életszakaszainak szereplői nyomtalanul eltűnnek a regény teréből