A felvilágosodás kora és eszméi
A francia felvilágosodás
Franciaországban a szilárd abszolutista hatalom (XIV. Lajos kora), és a katolikus egyház nyomatékos jelenléte késleltette a felvilágosodás színrelépését: ami Angliában a 17. században zajlott, arra itt a 18. században került sor.
Emellett a francia felvilágosítók jóval radikálisabbak is voltak, hiszen gondolataik terjesztéséhez, elismertetéséhez sok küzdelemre volt szükség (nem volt meg hozzá a szellemi légkör, amit Angliában a forradalom megteremtett).
Tehát míg Angliában a polgári forradalom után lépett fel a felvilágosodás, mint szellemi mozgalom, addig Franciaországban a forradalom előtt kezdett terjedni, és a forradalom előkészítője, szellemi megalapozója volt.
Az első kiemelkedő francia író-filozófus Charles-Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója volt, akit röviden csak Montesquieu (1689-1755) néven tartunk számon.
Szatírát írt a XIV. Lajos korabeli társadalomról, bírálta az abszolutizmust és az egyházat, legjobb államformának pedig az alkotmányos monarchiát tartotta (melynek mintaképéül Angliát ajánlotta).
Úgy gondolta, a természet is és a társadalom is a saját törvényszerűségeik szerint működnek. A társadalmi fejlődésben nagy szerepet tulajdonított a földrajzi környezetnek.
Főművében, A törvények szelleméről c. munkában az államok berendezkedését tárgyalja. Szerinte úgy lehetne elkerülni az egyeduralmi rendszer kialakulását, hogy a három hatalmi ágat (törvényhozó, végrehajtó és ellenőrző hatalom) szétválasztjuk (ne legyenek egy kézben).
A törvényhozó hatalom a társadalom által választott országgyűlés (parlament) kezében lenne, a végrehajtó hatalom a király által kinevezett kormány hatáskörében, az ellenőrző hatalmat pedig a bíróságok gyakorolnák.
Ezek egymástól függetlenül, illetve egymás kölcsönös ellenőrzése alatt kell működjenek. A parlament által kinevezett bíróságok nemcsak a kormányt ellenőrzik, hanem az őket kinevező parlamentet is, míg a kormány mind a bíróságoknak, mind a parlamentnek ellenőrzése alatt áll.
A francia felvilágosodás talán legjelentősebb gondolkodója Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) volt, akit az ideális államról való fejtegetései tettek híressé.
Szerette volna megszabadítani az emberséget a civilizáció káros hatásaitól, ezért meghirdette az eredeti ősállapothoz, a természetbe való visszatérést.
Értekezés az emberek közti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól c. írásában (1755) kifejti, hogy az ember természeténél fogva jó, s eredetileg csak természetes egyenlőtlenségek léteztek az emberek között (életkor, értelmi képességek stb.).
Vagyoni, jogi egyenlőtlenségek (gazdag-szegény, úr-szolga) eredetileg nem voltak, ezek mind a magántulajdon megjelenésével jöttek létre, amely az ősi természeti állapot felbomlását eredményezte.
A megoldást Rousseau A társadalmi szerződésről c. művében (1762) fogalmazta meg, melyben Locke-hoz hasonlóan az egyén és a törvényes hatalom közti megállapodásról beszél.
Ellentmondva Hobbes-nak Rousseau úgy vélte: „Semmis és önmagának mond ellent az az egyezmény, mely egyfelől korlátlan hatalmat, másfelől feltétlen engedelmességet ír elő.”
Egy társadalom kormányzása és egy nép leigázása közt nagy különbség van: az utóbbi esetben se közjóról, se államról nem beszélhetünk. Vagyis a törvényes hatalom soha nem lehet elnyomó, nem szülhet rabszolgaságot, és nem várhatja el az emberektől a szabadságukról való lemondást, ami ellentmondana emberi mivoltunknak.
Az ő elméletében a szerződés azt jelenti, hogy igazságos társadalom jön létre, melynek minden tagja egyenlő jogokkal bír, a közösség részének minősül és minden képességével a közjót szolgálja.
A szabadság Rousseau-nál azt jelenti, hogy a társadalom minden tagja egyenlő részt kap az általános akaratot kifejező főhatalomból, ám a közakarat ellenében az egyéni akarat nem érvényesülhet.
Mivel a szabadságot az egyén számára a közösséggel való társulás biztosítja, a közjóval ellentétes nézetekre a szabadság nem terjed ki. Azt az egyént, aki nem veti alá magát a közösségi akaratnak, a közösség kényszerítheti, hogy „szabad” legyen.
Az államberendezkedés terén Rousseau a népszuverenitást hirdette: szerinte a népnek közvetlenül részt kell vennie a döntéshozatalban. Ezt egy formális laza állam keretén belül képzelte el, ahol a helyi önkormányzatoknak lenne nagyobb szerepük. Ő a hatalmi ágakat nem választotta szét.
A Rousseau által követelt elidegeníthetetlen emberi jogokat Franciaországban végül az 1789-es Emberi és polgári jogok nyilatkozata foglalta törvénybe. Ezek a jogok a személy sérthetetlensége, a tulajdon sérthetetlensége, vád esetén a független bíróság előtt való védekezés lehetősége és a lelkiismeret szabadsága voltak.
Említsük még meg Voltaire gondolatát is, aki szerint a történelem ésszerű irányba halad, vagyis fejlődést látott a történelemben, amelynek irányát a különböző eszmék határozzák meg. Legjobb államformának a felvilágosult alkotmányos monarchiát tartotta, amelynek példaképét Angliában vélte megtalálni.
A történelemről dolgozott ki nagy hatású, idealista elméletet Nicolas de Condorcet márki (1743-1794) is, aki szerint az emberiség története során egyre magasabb fokra lépett.
A francia matematikus és filozófus gondolkodó a fejlődést a művészet és tudomány előrehaladásával jellemezte. A történelmet tíz korszakra osztotta, melyből az utolsó akkor jön el, amikor minden ország elér a tőkés termelés és polgári társadalom fokára. Ez lesz a történelmi fejlődés vége, amikor is az ember eléri a tökéletességet.
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!
Hozzászólások
A felvilágosodás kora és eszméi — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>