A felvilágosodás filozófiai programja: társadalmi szerződés és államberendezkedés

A filozófia a felvilágosodás korában nyitott ki először a szélesebb tömegek felé: társadalmi kérdésekkel, mindennapi problémákkal kezdett foglalkozni.

A felvilágosodás hívei már nem elégedtek meg a római jog és a Biblia kettősségén alapuló, az egész középkort uraló eszmékkel a társadalom kialakulásáról és az ember alapvető jogairól. Úgy érezték, a megváltozott társadalmi feltételek miatt ezek már elavultak.

Kik voltak a felvilágosodás filozófiai előkészítői?

Baruch Spinoza (1632-1677) holland filozófus racionalista módon értelmezte a Szentírást, Hugo Grotius A háború és béke jogairól (1625) c. munkája pedig az első kísérlet volt arra, hogy társadalom és jog problémáit a vallásos megközelítés mellőzésével tárgyalja.

Azt a kérdést, hogy az ember eredendően jó vagy rossz, már korábban is sokan taglalták, de olyan radikális gondolatokra, mint amiket az angol Thomas Hobbes (1588–1679) megfogalmazott, addig nem volt példa. Az ő vívmányának is a metafizikától mentes filozófiai rendszer kiépítését tartják.

Bár 1651-ben megjelent Leviatán, avagy az egyházi és világi állam anyaga, formája és hatalma című művében ő még az abszolutista állami berendezkedést igazolta filozófiai úton, őt is, akárcsak Descartes-ot, a felvilágosodás egyik előkészítőjeként tartjuk számon.

Úgy gondolta, hogy az embert elsősorban a hatalomvágy mozgatja, így az ősi természetes állapotban, amikor még nem volt se állam, se törvények, folyamatos háborúságban állt mindenki mindenkivel.

Nála jelenik meg a társadalmi szerződés gondolata: erre a szerződésre azért volt szükség, hogy a természeti állapot (amely folyamatos hadiállapotot jelent) megszűnjön, béke és biztonság lehessen.

A szerződés lényege, hogy a közösség felhatalmaz egy személyt a kormányzás jogával, aki a békét szavatoló törvényeket hoz és felügyeli azok betartását.

Hobbes szerint tehát a társadalmi szerződés az uralkodó és alattvalói között jött létre, s addig áll fenn, amíg az uralkodó meg tudja védeni alattvalói biztonságát s fenn tudja tartani a rendet, vagyis teljesíti a szerződés ráeső részét. Az alattvalók cserébe feltétlen engedelmességre kötelezik magukat (az uralkodó bírálata, és mindenfajta lázadás, ellenvélemény tilos, mert az konfliktussal járna és újra az eredendő hadiállapotban találnánk magunkat).

A társadalmi szerződés gondolatát később Locke és Rousseau is átvette, és úgy alakították át, hogy az a demokrácia eszméjét támassza alá.

Az angol felvilágosodás

A különböző nemzetek életében a felvilágosodás másképp zajlott le. Mint már említettük, a mozgalom Angliában kezdődött, ahol John Locke és David Hume, valamint kisebb morálfilozófusok (Shaftesbury, Bernard Mandeville, Francis Hutchenson, Adam Smith, Thomas Reid stb.) gondolatai voltak meghatározóak.

Mivel az angol polgári forradalom után a szellemi légkört a gondolatszabadság és a természettudományos eredmények tisztelete és elismerése uralta, valamint az államrend is demokratikusabb volt, mindez kedvezett az erkölcsfilozófiai kérdések megvitatásának.

Az angol felvilágosodás legfontosabb vívmánya John Locke műve, a Második értekezés a polgári kormányzatról, melyet 1689-ben név nélkül publikált.

Szemben Hobbes állításával Locke a természeti állapotot nem folyamatos hadiállapotnak, hanem a tökéletes szabadság, igazság és egyenlőség állapotának látja.

A társadalmi szerződésre se a belső viszályok megszűntetése érdekében volt szükség, hanem a külső ellenséggel szemben való védekezés miatt. Az állam létrejöttével pedig nem megsemmisíteni kell a természeti állapotot, hanem megőrizve annak pozitív jegyeit, mint a szabadság és egyenlőség, magasabb fokon biztosítani a jobb társadalmi együttélést.

Locke szerint az államot az emberek hozták létre, lemondva bizonyos jogokról, hogy azokat egységesen az állam intézze. Ezáltal létrejött egy íratlan, nem hivatalos szerződés a társadalom és az állam között.

Amint az állam elnyomó hatalommá válik, ezt a szerződést megszegi, így a társadalom se köteles többé betartani az állam törvényeit.

A kormányzat hatalmát a beléje vetett bizalom garantálja, így ha a kormányzat visszaél ezzel a bizalommal, akkor a polgároknak jogukban áll nemcsak bírálni a kormányzatot, de aktív engedetlenséget gyakorolni, sőt, megdönthetik az államot, s válthatnak államformát is.

A béke-biztonság és a társadalmi engedetlenség tehát nem áll egymással ellentétben Locke-nál, a kormányzat megdöntése szerinte nem jár szükségszerűen a társadalom felbomlásával. Úgy gondolta, a társadalmi békét legjobban az elnyomás, a zsarnokság veszélyezteti, mivel hatalmát erőszakkal gyakorolja, az erőszaknak való engedelmesség pedig nem béke.

Locke tehát az abszolút monarchiák ellen érvelt, mert a teljhatalom csak törvénytelen lehet, és sérti a közjót. Abból indult ki, hogy az uralkodó nem „halandó isten”, hanem ugyanúgy ember, mint alattvalói, és nincs garancia arra, hogy a ráruházott hatalmat jobban használná fel, mint a Hobbes által leírt természeti állapotban egymással háborúskodó, egymást pusztító emberek. Ha választani kéne a zsarnokság és a folyamatos hadiállapot között, Locke inkább az utóbbit választaná.

A társadalmi szerződés első kritikusának David Hume-ot (1711-1776) tartjuk, aki visszautasította azt az elképzelést, hogy társadalmi szerződés kell egy adott politikai hatalom legitimálásához.

Szerinte nehéz volna ilyen szerződést találni a ma fennálló kormányzatok esetében, hiszen azok hódítás vagy más erőszakos birtokbavétel útján alapozták meg hatalmukat, amelyet örökléssel tartanak fenn.

Alattvalóikkal tulajdonukként bánnak, és azok ezt elfogadják, mert úgy érzik, születési kötelezettségük az uralkodó iránti engedelmesség, akárcsak a szülők iránti tisztelet. Úgy megszokták alávetettségüket, hogy teljesen természetesnek tekintik és nem firtatják eredetét vagy okát.

Hume szerint a hatalom iránti engedelmességet egy dolog alapozza meg és legitimálja: az, hogy anélkül a társadalom nem maradhatna fenn.

Márpedig a társadalom az egyetlen eszköz az ember kezében, amellyel kompenzálni tudja a természettől kapott gyengeségeit. Az ember társas lény, az emberek kezdettől fogva társulásban nevelkednek, melynek első formája a család.

A szerződéselméletekben foglalt természeti állapot tehát Hume szerint puszta kitaláció.

Anglia mellett meg kell említenünk még Hollandiát, ahol a felvilágosodást az angolhoz hasonló körülmények segítették elő, viszont filozófiailag kimagasló gondolatok itt nem születtek, ezért részletesebben nem foglalkozunk vele.

Annál fontosabb a szintén angol mintára meginduló francia felvilágosodás, amely egész Európára igen nagy hatást gyakorolt, és számos kiemelkedő gondolkodója volt.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!