A felvilágosodás kora és eszméi
Az empirizmus
A felvilágosodás eszmerendszerének egyik forrása az angol filozófia – Francis Bacon (1561-1626) és John Locke (1632-1704) újítása, az ún. empirikus felfogás (ismeretelmélet) – volt.
Mi is ez az empirikus világfelfogás?
A szó az empeiria (=tapasztalat, ismeret, jártasság) görög szóból ered. Az elmélet szerint a világ megismerése a hétköznapi tapasztalatokon nyugszik. Érzékszerveinkkel, vagyis a megtapasztalt, megélt dolgok által ismerhetjük meg a világot.
A tudós dolga tehát a tapasztalat útján szerzett adatok feldolgozása, a kikövetkeztetett igazságokat pedig kísérletek útján kell igazolni.
„Tegyük fel tehát, hogy az elme, ahogy mi mondjuk, fehér lap, amelyre semmi sincs felírva, ideák nélkül való. Hogyan telik meg? Erre egyetlen szóval felelek: tapasztalásokból, ezen alapul minden tudásunk…” – írta John Locke, Értekezés az emberi értelemről című művében.
Ez afféle gyakorlati hozzáállás, amely az elméleti gondolkodást, a teóriák gyártását fokozza le.
A világ megismerésének módszere az indukció lesz.
Az induktív módszer lényege, hogy előbb tapasztalunk, s aztán általánosítunk, vagyis az egyestől, a konkréttól az általános felé haladva ismerjük meg a világot.
Locke szerint „Nincs semmi az értelemben, ami nem volt előbb az érzékletben.” Érzéklet alatt persze az érzékszerveinkkel felfogható valóságot érti.
Mindez szemben áll a keresztény hittel, mely szerint a Bibliában található vallásos kinyilatkoztatások alapján kell elképzelni a világot.
A racionalizmus
Az empirizmus mellett a racionalizmus eszméje tett szert nagy jelentőségre a felvilágosodásban.
A kifejezés a ratio (=ész, értelem, gondolkodás) latin szóból ered. Alapelveit René Descartes (1596-1650) francia filozófus fogalmazta meg Értekezés módszerről című, 1637-ben írott tanulmányában.
Az empirizmus és a racionalizmus a felvilágosodás két pólusa: mindkettő a felszabadult gondolkodás híve, mindkettő vallásellenes, ugyanakkor vannak köztük különbségek.
Descartes nem tagadta az empirizmus létjogosultságát, se a tapasztalat jelentőségét, de nem tartotta az érzékelést az ismeretek egyetlen forrásának. Azt hirdette, az ismeretek végső forrása az értelem, a ráció.
A racionalista ismeretelmélet kiindulópontja az a tétel volt, amely később – mint Descartes jelmondata – híressé vált: „Cogito ergo sum” („Gondolkodom, tehát vagyok”).
Descartes a matematikát tartotta a legfőbb tudománynak, míg az empirista Bacon a fizikából indult ki. Úgy gondolta, minden tudományt a matematika mintájára kell felépíteni, ahol szerinte az általánosból haladunk az egyedi felé.
Szemben az empiristákkal Descartes azt mondta, a gondolkodás képessége, a matematika alapvető fogalmai nem tapasztalati úton szerezhetők meg, hanem velünk születnek.
Módszere a dedukció, amely az általánosból az egyedi felé haladó gondolkodásmód (az indukció ellentéte).
A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
Hozzászólások
A felvilágosodás kora és eszméi — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>