Meg kell említenünk azt is, hogy voltak olyan felvilágosítók, akik nem deista, hanem ateista nézeteket vallottak: vagyis Isten létét tagadták.

Ateista volt például Julien Offray De La Mettrie (1709-1751), aki legismertebb művében, Az embergépben (1748) azt állította, az emberi gondolkodás olyan anyagi tulajdonság, mint pl. a kiterjedés, és míg Descartes csak az állatokról mondta, hogy gépek, La Mettrie már az emberekről is.

Szerinte az embert a természet erői hozták létre és a természet törvényei uralkodnak felette.

Dietrich von Holbach (1723-1789), a Párizsban élő német báró, aki szintén ateista volt, franciául írt művében, A természet rendszerében (1770) azt állítja, a mozgásban levő anyag az egyetlen, ami létezik. A természet körforgásában és a világ determináltságában hitt.

A szintén ateista Claude Adrien Helvétius (1715-1771) pedig A szellemről (1758) c. művében azt állította, az emberi szellem képességei mind fizikai érzetek velejárói, az ember egyedüli hajtóereje az önérdek, és jó és rossz között nincs különbség. Nem csoda, hogy ezt a művét, miután a Sorbonne teológiai kara elítélte, 1759-ben nyilvánosan elégették.

Denis Diderot (1713-1784) is korán eljutott az ateizmus és a materializmus álláspontjára, veszélyes gondolatai terjesztéséért be is börtönözték. Szabadulása után fogott hozzá az Enciklopédia szerkesztéséhez, amelyről alább még szó lesz.

Tudományos fejlődés

A felvilágosodás gondolkodói a 18. századot a legokosabb századnak tartották, s úgy gondolták, minden bűn, baj, szenvedés fő forrása és oka a tudatlanság. Nem véletlen, hogy a tudományok gyors fejlődésnek indultak: a felvilágosodás hívei programszerűen terjesztették az új ismereteket.

Különösen a természettudományok fejlődése gyorsult meg (új gépeket, eszközöket találtak fel), fejlődött az ipari termelés, kialakult az árutermelés, és lezajlott az angol polgári forradalom. Ezek együttesen szétrobbantották a korábbi gondolkodásmódot.

A tudományban is változások zajlanak. A geocentrikus (földközpontú) világképet a heliocentrikus (napközpontú) világkép váltja fel. Érdemes itt megemlíteni a főbb csillagászok neveit, mint Kopernikusz, Kepler és Galilei.

Isaac Newton (1642-1727) angol fizikus pedig felfedezte a tömegvonzás törvényét, s ezzel az egész világegyetem működését gyakorlatilag matematikai képlettel írta le.

Magyarországon Bolyai Farkas és János matematikusok voltak a kor felvilágosult tudósai.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!