Az énforma első személyű előadásmód az epikus művekben. Az énformában írt regény vagy elbeszélés narrátora E/1. személyben szólal meg és a teremtett fiktív világot személyesen átélt történetként adja elő. Ezzel hitelesebbé, valószerűvé teszi, azaz nem kitalált történetté változtatja.

Ez a szándék a regény műfajának kialakulásánál szembeötlő leginkább (kalandregény, pikareszk, robinzonád), de az epika a későbbiekben is kedveli az énformát, mely egyes műfajokban szinte nélkülözhetetlen (napló, levél, vallomás, önéletrajz, emlékirat, énregény, levélregény).

Az énforma jelenléte, mértéke a választott elbeszélői nézőpont függvénye is. Hatására a nézőpont szubjektívvé válik: az érzelmek, vélemények az elbeszélő tudatán átszűrve jutnak el az olvasóhoz.

Szubjektivizáló jellege miatt az énforma az epikát nyilvánvalóan közelíti a lírához. Ez a szentimentalizmus irányzat műveiben különösen szembeöltő (énformában íródott pl. Kármán József Fanni hagyományai c. regénye).