Ha egy lányhoz szólna a vers, a negyedik sor gyakran alkalmazott fordulat lenne, amivel különbséget tesz kedvese és más lányok közt: „Száz leányért nem cseréllek” – vagyis rangsort állít fel, jelezve, kedvese mennyivel jobb a többi lánynál. Itt viszont a kulacs kerül ki győztesként a lányok ellenében, s ez is a humor forrása.

Ugyanakkor már itt felbukkannak a rangsorvitató költészet elemei is. 

A rangsorvitató költészet keleti eredetű műfaj, amelyben eredetileg hitbeli, később morális témák szerepeltek. A 18. századi európai rangsorvitató költészetben viszont két italféleség verseng egymással. Lehet az bor, kávé, sör, víz, melyek közül a kávé-líra Párizsban lesz népszerű és inkább városias jellege van, míg a bor-líra népiesebb vonatkozású.

A keleti italversekben sok dévaj, erotikus elemet is találunk. A népköltészet leginkább az asszonycsúfoló versekben használja fel a rangsorvitató költészet eszközeit, mint pl. az ellentétezést, amikor a megbecsült személyt vagy tárgyat a költő felmagasztalja, míg a másikat lealacsonyítja. 

Az első vallomás után a költő kedvese szépségét kezdi dicsérni, amihez a rangsorvitató költészet eszközeit használja fel:     

     Megvídító orcácskádat,
Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.

Több ehhez hasonló versszakon át miniatűr képekben írja le a kulacs orcácskáját, száját, kebelét, nyakát, ajakát, derekát, haját. A leírás derékon felül marad – minthogy a kulacsnak nincsen lába. A jellemzés persze szerelmi vallomás is egyben.

A kulacs már csak azért is alkalmasabb erre a játékra, mint a borospalack Kleist művében, mert formája révén „reális” leírást lehet róla adni a szerelmi költészet eszközeivel. Úgy lehet jellemezni, mintha egy leány lenne, hiszen megvannak a megfelelő „testrészei”: arca, szája, keble, nyaka, dereka, sőt, csikóbőrös kulacs lévén, haja is! Mind-mind dicsérő, kedves jelzőt kap.

Figyeljük meg, ahogy az ellentétezés, a szembeállítás válik a vers szerkezeti elemévé!

Csokonai úgy írja le a kulacsot, mintha szerelmese volna, csak épp különb minden lehetséges szerelmesnél: a csikóbőrös kulacs és az összes hús-vér lány áll szemben egymással. Tehát a kulacs és a lányok rangsorvitató összehasonlításáról van szó. 

Ennek sajátos eleme, hogy miközben szerelmének tárgyát dicséri, a költő csepüli az ellenfelet. Csupa bezzeg-fordulatot találunk: a kulacs csupa gyönyörűség, bezzeg nem olyan a Zsuzsi, a Manci, a Trézi! Zsuzsinak a szája, Mancinak a dereka, Trézinek a haja kerül elmarasztalásra. Bár ez három konkrét női név, valójában minden lányt jelent, az összes lányra vonatkozik az ítélet: a szembesítés az egész női nemet vesztesnek minősíti ebben a versenyben.

Csokonai a degradálás nyilvánvaló szándékával használja a „halhéj” és az „akasztott ember haja” képeket:

     Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.

     Szép a hajad szép szála is,
Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija.

A természetesség mellett foglal állást, így a népi szemlélet jegyében elítéli Mancit, aki halhéjjal csinosítja a derekát, és Trézit, aki parókát visel (a vukli régies szó, hajtincset jelent).

A testrészek aprólékos jellemzése a rokokó erotika népies változata. Csokonai szerette a női szépséget a lehető legapróbb részletekig, már-már csiklandó pikantériával leírni. Ehhez a miniatűr képek iránti vonzalma is hozzájárult.

Figyeljünk fel arra is, hogy mennyire más női neveket használ Csokonai itt, ebben a versben, mint szerelmi költészetében! Egy ilyen vulgáris világú versben semmi keresnivalója Lillának, Rozáliának, Laurának!

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!