Lilla halála és emlékezete

Csokonait korán sírba vitte a sok kudarc, a hányattatás, a fájdalom, a magány és a tüdőbaj. Fiatalon, mindössze 32 évesen tért örök nyugovóra Debrecenben. Lilla jóval túlélte őt, s a költő halála után beleolvadt a szürke hétköznapokba. Pénze, vagyona volt ugyan, de boldogságra sohasem talált; a korabeli nők átlagos életét élte. 

Nem lehetetlen, hogy Csokonai szerelmének emléke megszépítette vigasztalan életét. Erre utal az a kérése, hogy halálakor helyezzék mellé a koporsóba a hozzá írt Lilla-verseket, melyeket nagy gonddal másolgatott, s a búcsúlevelet, melyet élete végéig féltett kincsként őrzött.

Az igazsághoz hozzátartozik: Csokonai épp akkor hunyt el, mikor munkáinak kiadása már szépen megindult, így nem érhette meg azt, amire oly igen vágyott: hogy elismerjék, tiszteljék tehetségéért. Pedig nem kellett sok idő már, hogy felfedezzék őt. 1835-ben síremlék állítására kezdtek pénzt gyűjteni, s a következő évben Debrecenben, a Hatvan utcai temetőben felemelkedett Beregszászi Pál vasgúlája, örök emlékezetül a költőnek – a diákok (köztük Arany János), a professzorok és még háromszáz debreceni lakos adománya révén. A sírt 1847-ben Petőfi Sándor is meglátogatta.

Vajda Julianna tehát megérhette azt, hogy a nincstelen poétát, akihez szülei nem akarták hozzáadni, a nemzet emlékezete felkarolta, minek folytán őiránta, Csokonai halhatatlan szerelme iránt is érdeklődés támadt.

Aztán az idő eljárt felette. Minél jobban öregedett, annál gyakrabban és görcsösebben kapaszkodott emlékeibe: a múlt ködéből előrajzolódott egykori szerelmesének arca. Az érdeklődők, látogatók lassan elmaradtak: aki kíváncsi volt még Csokonai Lillájára, az a költő verseit vette elő, hiszen Julianna asszony, fél századdal a lantos halála után, búcsúzott már az emlékeitől, az élettől.

Haláltusáját 1855. február 20-án vívta meg a dunaalmási ház utcai szobájában. A haldokló, aki csak nagy ritkán szólalt meg, utolsó szavaival ezt mondta: „Ezt a zsoltárt a benne levő Lilla-dalokkal a fejem alá tegyétek, Csokonai emlékei ezek.” Kérése teljesült (a halott asszony mellett később megtalálták imádságos könyvét, a Lilla-dalok első példányát és Csokonai búcsúlevelét). Halálának okául az „öregség, elgyengülés” szavakat jegyezték be a halotti anyakönyvbe. 

A sírkövén levő felirat szerint második férje temette őt el az első férje mellé, közös sírba. A vaskerítéssel övezett síremléken a következő szöveg olvasható:

„LILLA. Áldott hamvainak férje, Végh Mihály esperes. Élt 78 éveket. Meghalt Febr. 15. 1855. Béke hamvainak!”

Egy boldogtalan asszony nyugszik itt.

Csokonai Lillájáról teret neveztek el Debrecenben (Lilla tér), hogy legalább ebben a városban ne legyen szétválasztva költő és múzsája egymástól.