Csokonai Vitéz Mihály portréja

Az írás vázlata:

● Megismerkedésük (A fogadástétel, Az esküvés, A muzsikáló szépség című versek szövege)
● „Ha van állás, van lány” – Csokonai álláskeresése (Lillához távollétemben című vers szövege)
● Búcsú és szakítás (a búcsúlevél s annak rejtélyei)
● Az apa fondorlatai
● Lilla élete házassága után
● Lilla halála és emlékezete

Csokonai szerelmi költészetében több női név is felbukkan: már egész fiatalon írt verseket Laura és Róza nevű hölgyekhez, akiknek kiléte meglehetősen bizonytalan.

Az irodalomtörténészek feltételezik, hogy Rozália neve alatt például Csokonai mesterének, Földi Jánosnak feleségét, Weszprémi Juliannát sejthetjük, akit a költő felköszöntött A rózsabimbóhoz (kéziratban még Földi Rózsa) című költeményében is, mikor az asszony áldott állapotba került.

A korai szerelmes versek mögött állhat konkrét, valóságos diákszerelem is, de születhettek puszta ábrándozásokból is. Ezekben a versekben a szerelem még nem életélmény, hanem tudatosan választott költői téma, amelynek minél hatásosabb feldolgozására törekedett Csokonai.

Ennek ellenére feltételezhető, hogy a valóságban is létezett egy lány, aki a Róza név mögött rejtőzött, de korán meghalt – hiszen őt a költő levelezésében is említi –, ennél többet azonban nem tudunk. Sokan állítják, hogy azonos lenne Földinével, de születtek kutatások, amelyek megcáfolják ezt.

Az egyetlen nagy szerelem tehát, amely Csokonai nevéhez köthető, és amely legnagyobb hatást tette nemcsak költészetére, hanem életére is, Vajda Julianna iránt lobbant fel, akit a versek Lilla néven emeltek az örökkévalóságba. De ki volt ez a lány, aki olyan fontossá vált a költő számára, és mit tudunk kapcsolatukról, szerelmük történetéről?

Megismerkedésük

Csokonai életrajzából tudjuk, hogy a debreceni kollégiumból való kicsapatása után kemény évek elé nézett: sok bolyongás, hányattatás és kudarcba fulladt próbálkozás várt rá, de mindig újabb és újabb terveket kovácsolt, mindig újjáéledt reménye, hogy végül megtalálja számítását, megtalálja a boldogságot. Sok mindent megélt már, mire eljött a várva-várt pillanat: a boldogságra végre egyszer valós, reális esélye kínálkozott.

1797 tavaszán Komáromba ment, mert Ferenc császár inszurrekciót (nemesi felkelést) hirdetett (Napóleon csapatai közeledtek Bécshez), s a magyar nemesi bandériumok Komáromban gyülekeztek. A költő a bandériumok zászlóavató ünnepségére sietett a városba, mert azt remélte, itt talál mecénásokat, s szeretett volna új verses folyóiratot indítani Nyájas Múzsa címmel. Terveiből semmi nem lett, viszont sok barátra, pártfogóra akadt Komáromban.

Vajda Juliannával Bédi János csizmadia és felesége, Fábián Julianna költőnő házánál találkozott először 1797 júliusában. Huszonnégy éves sem volt még ekkor, de már bejárta az egész országot, s maga mögött tudott jó pár küzdelmes évet. Túl volt egy bolondos kamaszszerelmen, s megírt már néhány remekművet, amelyeket nem tudott kiadatni.

Fábián Julianna házában gyülekezett rendszerint a műveltebb polgári ifjúság, s Csokonai mindig szívesen látott vendég volt. Egy júliusi estén belépett oda, s úgy rendeltetett, hogy ott szerelembe essen, mert van olyan időszak a fiatalok életében, amikor szeretnék odaadni magukat egyetlen szenvedélynek, boldogságra vágynak, s talán a költő arra is vágyott, hogy a vándorló évek után végre megpihenhessen valahol.

A lap aljára értél, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!