Mi lehet ennek a történetnek a tanulsága? Egyik tanulsága az lehet, hogy az igaz szerelem nem ismer akadályt: az olyan kitartó, őszinte, önfeláldozó szerelem, mint Federigóé, végül elnyeri a jutalmát.

Federigo boldogsága azonban két ember halála árán valósul meg: mind a férj, mind a gyermek életébe kerül. Ennek a két halálesetnek nem feltétlenül kellett volna megtörténnie. Az, hogy így történt, pusztán a véletlen műve, tehát Federigónak egyszerűen szerencséje volt, mert éppen úgy alakultak a dolgok, ahogyan számára kedvező.

Ha ebből a szempontból nézzük, akkor viszont az a tanulság, hogy a kitartó, hűséges, önfeláldozó szerelem nem feltétlenül nyeri el a jutalmát, hanem csak szerencsés esetben: csak akkor, ha a véletlen úgy hozza.

A műnek van egy olyan értelmezése is azonban, hogy a novella tanulsága nem más, mint hogy az emberi tudás hiányos: nem vagyunk mindentudók, és ez a tulajdonságunk befolyással van a sorsunkra.

Federigo nem tudja, hogy monna Giovana a sólyomért jött el hozzá, így azt sem tudja, hogy a sólyom leölésével megfosztja magát attól az örömtől, hogy segíthessen az asszonynak megmenteni a fiát.

Monna Giovanna viszont arról nem tud, hogy Federigo annyira elszegényedett, hogy még megvendégelni sem tudja őt a madár leölése nélkül. Ha már a jövetelekor elmondja, hogy a sólymot akarja, akkor Federigo oda tudta volna adni, és ki tudja, talán a fia is meggyógyul: de a hölgynek fogalma sem volt erről.

Amivel szintén nem volt tisztában: hogy még mindig ennyire szereti őt a férfi, hogy a kedvenc sólymát levágná az ő méltó megvendégelése kedvéért. Ez meg sem fordult a fejében.

Tehát a tudás hiánya az események kulcsa a történetben. A tudás hiánya olyan szituáció, amit sok irodalmi mű sokféleképpen felhasznált már, gondoljunk Szophoklész Oidipusz király című drámájára.

De nemcsak tragédia következhet belőle, hanem komikum forrása is lehet, mint pl. a Dekameronnak azokban a novelláiban, amelyekben a házasságtörő feleségek az orruknál fogva vezetik a hűtlenségükről mit sem tudó férjüket.

Befejezés

Boccaccio érdeme a novella mint szépirodalmi műfaj megteremtése (nem Boccaccio találta ki a műfajt, de ő emelte művészi szintre). Az igényes irodalmi ízlést kielégítő, szórakoztató rövidpróza ugyanis az ókor óta ismeretlen volt.

Boccaccio novelláinak értékét az adja, hogy egyrészt igényes nyelvezetűek és stílusúak, másrészt a szerző igénytelenebb műfajokat emelt be az irodalomba és tett az elegánsan szórakoztató, ízléses, művelt irodalom részévé.

A Dekameron felhasználásával 1971-ben Pier Paolo Pasolini filmet készített, amely egy klasszikusok ihlette trilógia első darabja volt (a másik két rész Chaucer Canterbury mesék és az Ezeregyéjszaka alapján készült).