A cím értelmezése és a műfaj kérdése: episztola vagy elégia?

Ha a címet értelmezni akarjuk, először is a műfaj kérdésével kell foglalkoznunk. A cím ugyanis látszólag megjelöli a műfajt: „levéltöredék”, azaz episztola (költői levél) egy barátnőhöz. De valóban episztola-e a mű? Az első versszakot leszámítva egyáltalán nem az. Miért nem?

Mert bár a vers levélszerűen indul (megszólítás, kapcsolatteremtés, érdeklődésre való válasz), a levélkezdet után a költő teljesen megfeledkezik arról, hogy ő levelet akart írni, és nem a levél „címzettjére”, hanem önmagára figyel. Magánbeszéd, önelemzés, saját életével való számvetés lesz a levélnek induló műből.

Ez lehet az oka, hogy Berzsenyi a levéltöredék szót használja, vagyis töredékes, félbemaradt levélként jelöli meg a művet. A „töredék” szó arra is utalhat, hogy levertsége, melankóliája miatt képtelennek érzi magát egy episztola kikerekítésére, szabályos befejezésére.

A mű címe és tartalma között tehát ellentét feszül. A címe ellenére nem levél, vagyis episztola, hanem elégia, és nem töredék, hanem feszesen megszerkesztett, tökéletesen zárt alkotás.

Ráadásul még létösszegző vers is, hiszen Berzsenyi egész életének legalapvetőbb élményét festi le: elszigeteltségét, magányosságát, szomorúságát.

És ki a levéltöredék címzettje, a költő barátnője – régies szóval: barátnéja? Nem tudjuk. Az sem biztos, hogy szeretőt vagy barátot kell sejteni a „barátné” vagy az „édes enyelgő” szavak mögött. Ha szerelmi viszonyt feltételezünk, akkor sem lehetett szó túl jelentős kapcsolatról.

Berzsenyi házassága nem volt boldogtalan: ahhoz képest, hogy érdekből – vagyoni szempontok alapján – házasodott, feleségével, Dukai Takács Zsuzsannával jól megfértek, békében és ügyesen gazdálkodtak, gyarapították javaikat. Szerelem azonban nem fűzte őket egymáshoz, ezt az érzést Berzsenyi más nőkkel való kapcsolatában találta meg. Ezek a nők valószínűleg környékbeli nemesi családok sarjai voltak, legalábbis eleinte, a költőt később népi múzsák is versre ihlették.

Hogy pontosan kik voltak ezek a múzsák, azt nem tudjuk, mert Berzsenyi igen szemérmes volt a magánéletét illetően. Verseiben számos női név előfordul (pl. Lolli, Lili, Pyllis, Daphné, Dudi), ezek közül csak egyet sikerült azonosítani. A hetyei lelkész lánya, Perlaky Judit – Dudi – Döbrentei Gábor (1785-1851) költőnek a mostohatestvére volt, és állítólag Berzsenyi feleségül is vette volna, de szigorú apja vagyoni okokból nem engedélyezte a házasságot. Akár Judit a vers címzettje, akár valaki más, könnyen lehetséges, hogy a Levéltöredék egy ilyen Kemenesalján hagyott barátnőhöz szól.

Megjegyzés: Perlaky Judit nem összekeverendő Dukai Takács Judit költőnővel, aki távoli rokona volt Berzsenyinek (egy episztolát is írt hozzá később Dukai Takács Judithoz címmel). Ebben a Juditban már valóban megtalálta a vágyott szellemi partnert, de a hölgy a vers keletkezésekor, 1804 és 1808 között még csak gyermek volt (19 évvel fiatalabb Berzsenyinél), így hozzá nem szólhat a mű.

Az is lehetséges még, hogy a vers címzettje fiktív személy, egy elképzelt barátnő, beszélgetőtárs, amilyenre régóta vágyott a költő.

Az elemzés szempontjából egyébként nem fontos a címzett kiléte. Igazából nem is róla vagy hozzá szól a költemény, nem ő a központi alakja, hanem maga a költő. Önarcképről van szó, méghozzá patinás, művészien megszerkesztett, hiteles önarcképről, amely nagyon jól megmutatja a kor magyar valóságát.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!