Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-Aljától (verselemzés)
A költemény tájversként indul, tájleírással. Berzsenyi nem olyan sematizálva írja le a Kemenesalját, ahogyan a korábbi költészetben a tájakat szokás volt, hanem egészen konkrétan és pontosan: az olvasó szeme előtt megjelenik a Ság hegye és a Bakony fái.
Messze setétedik már a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet:
A felvilágosodás alkotói voltak azok, akik felfedezték és megörökítették a tájak egyéni arculatát. Berzsenyi olyan pontosan írta le a tájat, hogy a 20. század elején még vissza is lehetett ellenőrizni: a Sümeg és Keszthely közötti országúton, a Börceháton emléktábla jelölte a helyet, hogy innen láthatta a költő utoljára Kemenesalját. (Később bányászat indult meg a Ság hegyen, több millió tonna követ hordtak el, ezért a táj képe megváltozott, és sajnos ma már nem láthatjuk olyannak, amilyennek Berzsenyi látta.)
A vers hangulatát tekintve érzelmesen-szentimentálisan indul, mégsem válik érzelgőssé: a költő szerencsésen megtalálja az egyensúlyt az érzelmesség és az érzelgősség, a fennköltség és a népies egyszerűség között.
Figyeljük meg a szórendi változatosságot! A közbeékelésektől milyen izgalmas, érdekes lesz a szöveg, pl. „Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, szülőföldem, képedet”, itt beékeli a mondatba a „szülőföldem” szót.
El kell költöznie erről a tájról, de útközben egyszer megáll és még utoljára visszanéz:
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.
Ez a táj Berzsenyi számára az ideális táj, hiszen itt volt boldog. Így a tájvers egyszersmind életrajzi vers is lesz: kiderül, hogy ez a táj a költő szülőföldje.
A 2-3. versszak érzelmileg bontja ki az életrajzi motívumot:
Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén;
Ti láttátok a víg gyermek játékait,
A serdülő ifjú örömit, gondjait,
Éltem vidám reggelén.
Születésétől ezen a tájon élt, itt gyerekeskedett, itt nőtt fel: szívéhez nőtt ez a vidék, mely összekapcsolódott a gyermekkorával.
Megrohanják az emlékek, visszaemlékszik gyermekkorára és ifjúkorára. Gyermekként a szeretet volt élete fő élménye, ezt olyan képek jelzik, mint első mosolyának visszaidézése (az „ácsorgó” ajak itt valami után kívánkozó ajkat jelent, mint amikor a kisbaba szopni kíván), szülei „forró kebelén”.
A vidám játékkal telt gyermekévek ideje láthatólag boldog korszak volt az életében, amely nosztalgikus, édes emlékként él a szívében.
Ezután serdülőkori emlékeit idézi fel: ifjúként már örömök és gondok egyaránt kijutottak neki. Akkoriban a szerelem állt élete középpontjában, de ez a korszak is, akárcsak gyermekévei, az öröm ideje volt. Élete „vidám reggelének” nevezi.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
Hozzászólások
Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-Aljától (verselemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>