Ezután egyre magasabbra száll a madárdal, amely az ember legnagyobb kincséről szól:

Ott hangzik, ott zeng éneked
Az e kerek föld birtokánál,
A széles e világ
Minden javánál
Kívánatosb, áldott szabadság
Meg nem becsülhető nagy érdeméről!

Itt a strófa végén egyfajta irigységet is érezhetünk a költő szavaiból: irigyli a madaraktól a szabadságot, hiszen az ő számára a szabadság fontosabb minden birtoknál, a világ „minden javánál”.

Itt a szabadság himnikus magasztalásába fog tehát Batsányi, utána azonban felbomlik a negatív és pozitív töltetű szavak közti egyensúly, mivel a 4. és 5. versszak pozitív hangulatú szavainak száma meghaladja a húszat, és csak három helyen fordul elő negatív érték. Ez azt jelzi, hogy a költő lelki fájdalma múlik, hogy a madár „fodros éneke” messzire hajtja a bút és a bánatot.

A következő strófa elején ismét megszólítja költő a madarat, és egy kicsit tömörebben ugyan, de megismétli az első versszak gondolatait:

Boldog kis állat! ártatlan, szabad lakossa
Ezen magas hegyek homályinak!
Víg hirdetője,
Szíves magasztalója
Nagy Alkotód jóságinak!

A Nagy Alkotó Istent jelenti, a nagy kezdőbetű ezt egyértelművé teszi és nyomatékosítja is. A költő a madárka énekét Istent dicsőítő imának tartja.

Újból egy kedveskedő megszólítás:

Te szép, te kedves kis madár!
Édes enyhítője,
Egyetlen egy vígasztalója
Elbágyadott lelkem fájdalminak!

A szakasz végén megint elhangzik a kérdés: hogyan fejezhetné ki a költő a köszönetét?

Mivel, mivel köszönjem én neked
Elmémet-ébresztő gyöngy éneked?

A „mivel, mivel” szóismétléssel a költő a háláját akarja nyomatékosítani. Ez a költői kérdés (mivel köszönjem meg) többször visszatér a versben.

Figyeljük meg, hogy a szakasz csupa felkiáltó mondatot és egy kérdést tartalmaz! A kijelentő mondatok teljes hiánya Batsányi indulatait fejezi ki. Ezeket az erős érzelmeket még kifejezőbbé teszik a költői jelzők és alliterációk („édes enyhítője”, „hegyek homályinak”).

A következő strófa első sorának végén három pont van, ami elhallgatást jelez:

De íme! már meg itt hagyott…

Ez az elhallgatás drámaiságot kölcsönöz a versnek, és Batsányi érzelmi hullámzását fejezi ki, aki kétség és remény közt vergődik.

A továbbiakban a költő tájélménye jut kifejezésre, s ugyanazokkal a szavakkal jelöli meg a madár helyét, mint a második strófában:

Meg visszatére
Az esti szellők gyenge szárnyain
Előbbi múlatóhelyére,
Túl a folyónak partjain
Ama bokros halomra; – s ott,
A nyári dísziből kivetkező
Kis fának özvegy ágain,

Az ágak „özvegyek”, azaz lombtalanok, ebből következtetni lehet az évszakra: ősz van.

Ott áldja, ott
Köszönti
A nyúgalomra költöző
Arany-hajú szelíd napot;

Abból, hogy a nap „nyúgalomra költözik”, azaz lenyugodni készül, következtetni lehet a napszakra: este van, napnyugta.

Az „ott” mutató névmás ismétlésével érzékelteti Batsányi, hogy milyen fontos számára az a hely a „kis fának özvegy ágain”, hiszen ez már nem a börtön, hanem a szabad természet.

Láthatjuk, hogy a madár eltávozását természeti jelenségek bemutatása kíséri, de már nem „verőfényes vidék”-ről van szó, hanem közeledő estéről és nyári díszét levetkező tájról. Ezeknek a képeknek szomorkás hangulata van, ami ellentétben áll a madárka gyönyörködtető, „fodros” énekével:

Ott önti
Gyönyörködésre kísztő mennyei
Kis torka fodros énekit,

Figyeljük meg az „ott” szó ismétlődését! A teljes versben hétszer használja a börtönéből kitekintő költő a távolba mutató „onnan” és „ott” szavakat, méghozzá kiemelt helyeken. Ezáltal a börtönléttel szembeállított külső tér kiszélesedik, egyetemessé válik, a gondolat korlátok nélkül szárnyalhat benne.

Ahogy az érzelmek egyre áradóbbak és szélsőségesebbek lesznek, úgy változik a költői kép is: a szűk cellából kinéző költő szemében szinte kozmikus méretűvé nő a külső világ.

Persze, a távlat önmagában nem vonzó: a messzeség akkor vonzó, akkor hívogató, ha szépnek látjuk, ha varázslatos. Ezért Batsányi hangulatos és érzékletes jelzőkkel teszi csábítóvá a távolt.

Ennek a résznek kétségtelenül a legfőbb szervező elemei a helyhatározószók, a leírásban itt válik szemléletesebbé, konkrétabbá a külső táj.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 10. oldalra!