Címértelmezés

A vers címe alatt latin nyelvű Horatius-idézet található (a klasszicista költészetben ez jóformán kötelező), így az olvasó először valami tanító jellegű költeményre számít. Utána azonban egészen más következik. A versben végig jórészt a madárhoz vagy a madárról beszél a költő, és közben önmagáról vall.

A cím két szava, a „rab” és a „madár” egymással ellentétes hangulatú és értelmű szó. A „rab” keserű hangulatú, bezártságot sugall, míg a „madár” a függetlenség, a szárnyalás, a szabadság szimbóluma (érdekesség, hogy van egy szavunk, amely egyszerre jelent „rabot” és „madarat” is, ez pedig a „fogoly”).

A „rab” a mozgásszabadságától megfosztott ember, a börtönök lakója, a madár ellenben a természetben szabadon szárnyalhat: ez az ellentét párhuzamban van jelen a versben.

A címnek mindkét szava, a „rab” is és a „madár” is kulcsfogalom. A címben nyelvtanilag azonos értékűek, a vers értékrendjében, a verskompozíció egészében azonban a madár – a hozzá kapcsolódó asszociációkkal – nagyobb szerepet kap.

A címbeli rab egyértelműen Batsányira utal, a madár pedig ősi jelkép. Egyrészt lehet hírnök: évszakok, más világok vagy akár a vízözön visszahúzódásának hírét is elhozhatja. Lehet isteni inkarnáció az ókori mitológiában, pl. Zeusz hattyú képében látogatta meg Lédát. Rómában a jóslást is madárral végezték. De lehet a madár a lélek megtestesítője is, ha Jézusra száll le.

Számos allegóriában szerepel ikonként, pl. Tompa Mihály: A madár, fiaihoz; Baudelaire: Az albatrosz. Szimbólum is lett később, pl. Ady Endre: Héja-nász az avaron.

A madár szabadságmetaforaként való alkalmazása Batsányi korában igen elterjedt volt, főleg a kelet-európai írók-költők használták fel műveikben (pl. Puskin: A fogoly, Turgenyev: Feketerigó).

A kor számos magyar költőjénél felbukkan a madármotívum, az ő verseikkel is párhuzamba lehet állítani A rab és a madár címét, pl. Faludi Ferenc: A rab madár, Virág Benedek: A kalitkába zárt madár. És felbukkan régebbi idők költőinél is, pl. Balassi: Darvaknak szól.

A madár tehát nagyon ősi motívum, amely évszázadok óta száll különféle börtönök ablakaira, talán ez a madár szállt később Petőfi Szilveszterének börtönrácsára is („Madárka szállott a börtönfalának / Párkányzatára közel ablakához, / Ott ül a kis madár s dalolgat, / Ah, milyen édesen dalol!” Petőfi: Az apostol).

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!