Batsányi János: A látó (verselemzés)
Batsányi számos, már a romantika irányába mutató képet használ, amelyeket az európai költészetben gyakran alkalmaztak. Kifejtett köznyelvi metaforáiban megjelennek a felvilágosodás toposzai, például a fény és a sötétség ellentéte.
Ó ti! kiknek szívek örök búba merült,
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
A forradalom kitörésének napját a remény víg napjának látja Batsányi, és a forradalmat úgy üdvözli, mint azt a mozgalmat, amely majd megvalósítja a felvilágosodás eszméit. Ez tulajdonképpen az egész versnek a központi gondolata.
Észre kell vennünk, hogy Batsányi a forradalomhoz csupa pozitív fogalmat társít: a legnemesebb elvek és erények győzelmét várja tőle. Ez arra utal, hogy a forradalmat alapjában erkölcsi kérdésként fogta fel, és nem vette észre, hogy a forradalom nyomán új társadalmi rend van kialakulóban, amely nemcsak a zsarnok uralkodók hatalmát dönti meg, hanem a nemesi előjogokat is veszélybe sodorja.
Figyeljük meg az „ím” rámutató szót, amely kétszer is megjelenik! Ezzel a szóval a költő igyekszik nyomatékosítani a jelent, és erősíteni az általa leírt dolgok nyilvánvaló voltát. Képeit tehát újra és újra a valósághoz köti, hogy érezhető legyen, hogy nem a levegőbe beszél, amikor örömre szólít fel, hiszen szemmel látható jelei vannak annak, hogy van okunk az örömre.
Az „igazság sugara” tipikus felvilágosodás kori kép, amely győzelmet fog aratni az évszázados „setétség” felett, a „fertelmes oltár” pedig olyan oximoron, amellyel Batsányi ítéletet mond a babona és a vallási fanatizmus felett.
A sötétség természetesen a babonát, a tudatlanságot, az elvakultságot jelképezi, amelyet csak az ész, az értelem tud legyőzni.
Bár a vers nem nyíltan egyházellenes, a „fertelmes oltár” jelentéskörében a vallás is benne van, amellyel gyakran a babonát, a bálványimádást, az elvakult fanatizmust kapcsolta össze a felvilágosodás kora. Sok száz éven át követelt a vallás emberéleteket, gondoljunk a keresztes háborúkra, az eretneküldözésre, az inkvizícióra, a vallásháborúkra, az ellenreformációra!
De mire utal a „setétség fene bálványa”? Arra, hogy a régi időkben égő, véres élőáldozatot mutattak be Istennek az oltáron. (Persze ma már nem élőáldozattal áldoznak Istennek, hanem a katolikus szentmise keretén belül az utolsó vacsora emlékét idézik fel.)
A sok véráldozatot a költő az egyház bűnének tekinti, amelynek hatalmát szerinte meg kell dönteni. (Batsányi a kor nemesi gondolkodásához képest is szokatlanul élesen antiklerikális volt, de nemcsak ő: kortársa, Csokonai se nézte jó szemmel a babonát, ami Konstancinápoly című verséből is kiderül.)
Ezután felmutat a költő egy nagy példát: „ama dicső nemzet”, azaz a francia nép felkelését és győzelmét. A franciák ugyanis összefogtak és saját erejükből vívták ki szabadságukat:
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
A „két világ” Európa és Amerika, de van olyan vélemény is, amely szerint „két világ” alatt a földi világ és a túlvilág értendő.
Tehát a francia forradalom a régi és az új világnak, Európának és Amerikának is elhozza a földi megváltást azáltal, hogy példájával bebizonyította, hogy egy nemzet igenis le tudja győzni zsarnokait és függetlenné tud válni, ha akar.
Vajon miért nem írja bele Batsányi konkrétan a versbe, hogy melyik az a „dicső nemzet”? Könnyen lehet, hogy a cenzúra miatt nem nevezte meg a franciákat, de az is előfordulhat, hogy inkább nem akart belemenni a részletekbe, mert nem ismerte pontosan a franciaországi eseményeket, a jakobinusok és a girondisták köznapi tetteit, és nem tudta tisztázni, hogy viselkedésükből mennyit tart elfogadhatónak.
Emellett az is tény, hogy az óda nem az a műforma, amely hosszas meditálásokra ad lehetőséget, mert akkor már nem óda lenne, hanem elégia. 🙂
Batsányi szerint tehát a franciák a földi megváltást hozták el a világnak a forradalmukkal…
A franciákban való bizalma még akkor sem rendült meg, amikor a francia forradalom csúfos vérengzéssé fajult, és amikor Napóleon hatalomra jutott, benne is bízott.
Amikor Bonaparte bevonult Bécsbe, azt remélte, ez jó fordulatot hozhat Magyarország számára. Napóleonnak a magyar nemességhez intézett kiáltványát is ő fordította magyarra, és később Párizsba is elkísérte Bonapartét, aki szolgálataiért évjáradékot adott neki. Ennek köszönhette száműzetését Napóleon bukása után: a bécsi udvar nem bocsátott meg neki.
A franciákat a költő a népek messiásának láttatja, amely nemzet majd megszabadítja a többi népet is, és ezáltal az egész világon megvalósul a Batsányi által áhított társadalmi berendezkedés.
A nemzeti messianizmus eszméje jelen volt a kor gondolkodásában, pl. a lengyel felkelők is Lengyelországot Európa gyötrődő messiásának látták, a pánszláv népek pedig Oroszországot ábrázolták a szláv népek messiásának.
Érdekes a „megváltó” szó ebben a versben, hiszen ez egy vallásos fogalom, amely Krisztust idézi fel, miközben a felvilágosodás kora nem nézte jó szemmel a vallást. Valószínűleg csak arra akart utalni Batsányi, hogy küldetéses nemzetnek tartja a franciákat, akiket a sors küldött.
A versben már a romantika felé mutató toposzok is megjelennek, ilyenek pl. a „vér” és a „lánc”.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!
Hozzászólások
Batsányi János: A látó (verselemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>