A vers keletkezésének történelmi háttere

Most vessünk egy pillantást arra a társadalmi környezetre, amelyben megszületett a vers!

1790 februárjában meghalt II. József. A németesítő, magyar nemesi jogokat semmibe vevő, felvilágosult abszolutista kalapos király halálát a magyar nemesség lelkes felvonulásokkal ünnepelte, hiszen az általuk zsarnoknak tartott uralkodó már nem tiporhatta többé lábbal a jogaikat.

Az országgyűlés rögtön ki is mondta, hogy magyarul fogja vezetni a naplóit, és az egész ország a nemzeti ruha, zene, tánc és a magyar nyelv kultuszának lázában égett.

Ezt a légkört közvetíti A látó optimista hangvétele: a nemesség erősnek és megújulásra késznek érezte magát.

Érdekes módon a felvilágosodást magáénak valló köznemesség saját magát tekintette a „nép”-nek, amelynek jogait az uralkodó eltiporja.

Tehát az elnyomott nemzet a nemességet jelentette, és vezéralakjai pontosan azokat a jogokat követelték maguknak, amelyeket Petőfi majd később a népnek fog követelni: alkotmányosságot, egyenlőséget, politikai jogokat.

A francia forradalmat is azért üdvözölték olyan lelkesen, mert zsarnokságellenes megmozdulást láttak benne, és az elnyomottal azonosultak, mivel önmagukat is elnyomottnak tekintették.

A II. József halálakor kitörő örömmámornak azonban igen hamar vége szakadt. A király utódjának, II. Lipótnak megkoronázása és a rendek jogainak elismertetése ugyanis nem lendített semmit az ország gazdasági helyzetén.

A jozefinisták is sértve érezték magukat és a nemesi radikálisok is hoppon maradtak, így aztán mindenki a francia forradalomban reménykedett, a franciáktól várt valamiféle pozitív fordulatot, ez a „messiásvárás” A látó című versből is érződik.

Királyellenessége miatt A látó a korszak egyik legradikálisabb versének számított.

A látó szerkezete, műfaja, verselése

A vers keretes szerkezetű: az első két sorban kimondott és az utolsó két sorban megismételt jövendölés fogja keretbe. A vers kezdő és záró két sorának azonossága szónoki fogás, amely lezárttá, kerekké teszi a költeményt.

A kereten belüli rész 3 egységre osztható:

1. egység: a 3-20. sorig Batsányi a jelen helyzetet ábrázolja, és felsorolja azokat a dolgokat, amelyek örömre adnak okot, a „gyászos elme” felvidulására.

Örüljünk, mert eljött a nap, amely reményt ad a rab népeknek a szabadulásra, mert terjednek a felvilágosodás eszméi (az igazság sugarai), mert a babonák megdőlnek, és végül, mert fellázadt az a nép, amely megválthatja a világot.

2. egység: a 21-24. sorban azt írja le Batsányi, milyen világ lesz az, amit elhoz számunkra a forradalom (erkölcs, ész, érdem, igazság, törvény, egyenlőség és szabadság fog uralkodni).

3. egység: a 25. sortól a jelenből a jövő felé fordul a költő, innentől már nem látványt, hanem látomást ír le. A látomás szerint mindenhol megdől a zsarnokok hatalma, és minden letiport nemzet elnyeri rég áhított szabadságát.

A látó műfaja óda, hangneme áradó, magasztos, fenséges, patetikus, emelkedett. Hangulata reményteljes, bizakodó, biztató, optimista.

A vers lendületes, a főleg kapcsolatos mellérendelésekből álló körmondatok tempója fokozza az emelkedettséget. Batsányi felnagyító, erősítő hatású költői eszközei szintén tovább emelik a patetikus hangulatot, ilyenek pl. a fokozás, halmozás, ismétlés.

A látó verselése ütemhangsúlyos: Batsányi a kor leggyakoribb formáját, a felező tizenkettest alkalmazza, de nem négyes csoportrímekkel, hanem páros rímekkel, és azok között is viszonylag kevés a ragrím, sőt, a 15-16. sornál még egy áthajlás is van. Ezzel a hajlékony verseléssel Batsányi verse kiragyog a kortársak versei közül.

Ki kell emelnünk a vers nyelvezetét, amely azért is nagyszerű, mert a szöveg még a nyelvújítás előtt született, megfogalmazása mégis a mai ember számára is jól érthető, árnyalt, szabatos.

Sajnos Batsányinak nem minden verse ilyen erőteljes, a Kufsteini elégiákban például nem tudott hasonló telítettséggel megszólalni, száműzetése után írt kevés művében pedig végképp nem.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!