Ezután jön egy nagyon erőteljes, sőt, egyenesen kemény, radikális kifejezés, a „felszentelt hóhér”. A „hóhér” és a „felszentelt” szó igen kemény párosítás, ez bizony egy oximoron, olyan szókapcsolat, amelyben az egyik szó jelentése nem fér össze a másikéval, tartalmi ellentét van köztük.

A „felszentelt” jelző onnan ered, hogy a királyokat a koronázáskor valóban „felkenték”, felszentelték. A király egyes országokban egyházi, vallási vezető is volt, vallási kiváltságokat is birtokolt, ezért beszéltek „apostoli király”-ról vagy „ő szent felségéről”.

A középkorban, a feudalizmus idején úgy gondolták, hogy a király Istentől kapja a hatalmát és Isten kegyelméből (Dei gratia) uralkodik. Ez az oka, hogy nem csupán megkoronázták, hanem fel is szentelték az uralkodókat.

A felszentelt király azonban hóhéra a rabigában nyögő népnek. Batsányi ezzel a véres kezű uralkodókra utal, akiket szerinte el kell pusztítani az igazság nevében.

Nem tudhatjuk, hogy a francia forradalomnak pontosan melyik eseménye ihlette Batsányi versét, de nagyon érdekes, hogy a vers – királyellenessége miatt – nem tükrözi Franciaország 1789-es állapotát, hiszen XVI. Lajos királyt és családját csak 1793-ban végezték ki. Megtörtént tehát, amire Batsányi figyelmeztet a versben, csak nem akkor, amikor megírta a verset.

Ez is oka lehet annak, hogy a cenzúra 1789-ben még engedélyezte a megjelenést: a benne foglalt fenyegetés akkor még sokkal enyhébb volt, mert a franciák még nem nyakazták le a királyukat.

Az, hogy Batsányi azt írja, vigyázzatok, királyok, nézzétek meg, mi történik Párizsban, 1789-ben még csak arra figyelmeztetett, hogy ellenetek is kitörhet egy felkelés, 1793 után viszont már arra, hogy titeket is lenyakazhatnak. A szavak ugyanazok maradtak, de az időközben lezajlott történelmi események új tartalommal töltötték meg őket és halálos fenyegetés lett kiolvasható belőlük…

Mint láthatjuk, itt a vers második részében egész kis rendszert alkotó ellentétpárok vannak. Batsányi egy-egy jelzővel véglegesíti a két megszólított közötti áthidalhatatlan ellentétet: „Hív jobbágyitoknak” – „felszentelt hóhéri”. A „hiv” és a „felszentelt” két azonos hangulatú szó, ami azért jó, mert annál nagyobbat csattan a „hóhér” szó a sor végén.

A vers miatt Batsányi ellen emelt vádban különösen ezt a fordulatot találták súlyosnak, mert szerintük itt a költő konkrétan a királyt támadta. Batsányi azzal védekezett, hogy ő csak általánosságban a zsarnokokra gondolt.

Nagyon hatásos eszköz, hogy a megszólítást a 6. sor végére teszi, egy értelmezői mellékmondat utánra, és az 5. sor elején csak annyi áll, hogy „ti is”, ami egyrészt tiszteletlen, másrészt nem derül ki belőle, kikről van szó. A megszólított azonosítása csak a hóhérmetafora értelmezésével lehetséges, de igazán egyértelművé a „jobbágy” főnév teszi (ami ugye alattvalót jelent).

Láthatjuk, hogy a második megszólítás felépítése ugyanolyan, mint az elsőé: ahogy fent is vonatkozó-magyarázó fordulattal indította a jellemzést a költő („Nemzetek, országok! kik…”), most is így folytatja: „Ti is, kiknek… ” A jellemzés azonban most rövidebb, összefogottabb, mint az első részben, hossza csak fele az elsőének (az 4 soros volt, ez 2 soros).

Idáig tartottak tehát a mellékmondatok, a két megszólítás, innentől jön a főmondat. A főmondat késleltetése (a vers végére kerül) növeli az érzelmi feszültséget.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 9. oldalra!