Batsányi János: A franciaországi változásokra (elemzés)
A vers 5. sorában Batsányi nézőpontot vált, amivel két arányos részre osztja a verset.
Az elnyomott nemzetek és országok megszólítása után a költő az elnyomóknak, azaz a királyoknak is címez két sort:
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!
Természetesen nem mondja ki Batsányi sem a „király”, sem az „uralkodó” szót a versben, de igencsak lázító képekkel fejezi ki, hogy a királyokról van szó. Először is mindenféle tisztelet vagy udvariasság nélkül, szándékosan „felségsértő módon” szólítja meg, azután pedig felelősségre vonja és fenyegeti őket.
Mit jelenthet az, hogy a királyok vérét a természet kéri? Érezzük ebből, hogy számonkérésről van szó, de miért a természet kéri az elnyomók vérét?
Ez a kép a felvilágosodás hatását mutatja, azét a világnézetét, amely tulajdonképpen előkészítette a talajt a francia forradalomnak. Hogy megértsük, tudnunk kell, mit jelentett a „természet” szó a 18. század második felében: a felvilágosodás terminológiájában a természetnek „igazság” jelentése is volt.
A felvilágosodás filozófiájában, de politikájában, művészetelméletében is a természet volt mindennek a forrása és mintája, így a felvilágosodás hívei szívesen hivatkoztak a természetre, a természetes észre, amelyből kiolvasható az igazság.
Batsányi szerint a természetes ész számára teljesen természetellenesnek és igazságtalannak tűnik, hogy egy öröklés útján trónra került uralkodó élet-halál ura legyen az elnyomott nép fölött. Maga a királyság intézménye, az egyeduralmi rendszer a természetellenes.
És miért természetellenes? Tudjuk, hogy a felvilágosodás által idealizált természetes társadalomban a természetjog uralkodott, a természetjog pedig azt mondja ki, hogy mindenki egyenlő, senki senkit le nem igázhat, és ha ezt mégis megteszi, akkor az elnyomónak az életével kell fizetnie tettéért. Ezért mondja Batsányi, hogy a természet kéri a királyok vérét.
Rousseau-i történelemszemléletre utal az a gondolat, hogy az uralkodók létezése természetellenes és ésszerűtlen.
A „természet kéri” kifejezés mögött tehát igen komoly filozófiai, társadalmi tanulmányok állnak: az egész felszólítás ugyanis a társadalmi szerződés eszméjére épül. (A társadalmi szerződésről a felvilágosodásról szóló bejegyzésben olvashatsz ITT.)
A lényeg, hogy az olyan uralkodó, aki zsarnokká válik, már csak „felszentelt hóhér”, mivel a hatalmat a néptől kapta, és ha visszaél vele, akkor a hatalom visszaszáll a népre.
A következő sorban a „hív”, azaz hű „jobbágy” nem azt a jobbágyot jelenti, aki – a 19. század közepéig legalábbis, amíg meg nem történt a jobbágyfelszabadítás – a földesúrnak a földjét művelte és úrbérrel, dézsmával tartozott adót fizetni.
A „jobbágy” szónak van egy másik, ősibb jelentése, ez pedig: a fölöttesnek, elsősorban az uralkodónak szolgálattal tartozó alattvaló. Tehát a fogalomba a nemesség is beletartozik, nemcsak a földet művelő parasztot jelenti.
Érdekességként ide idézhetjük pl. a Bánk bán című művet, amelyben a királyné egy főurat illet a „jobbágy” szóval, amikor meg akarja zabolázni, és Bánk nem tiltakozik a kifejezés ellen, hiszen nem parasztot jelent, hanem csak azt, hogy ő is a király alattvalója, a „király jobbágya”.
Batsányinál is „bármilyen rendű, rangú alattvaló” jelentése van a „jobbágy” szónak. Tehát mai nyelvre fordítva így szólítja meg a királyokat: „ti is, hűséges alattvalóitoknak felszentelt hóhérai”.
Azért is fontos, hogy Batsányi a „jobbágy” szót „alattvaló” értelemben használja, mert ebből egyértelműen kiderül, hogy a vers nem a feudális földbirtokosok ellen íródott, hanem az uralkodók, a királyok ellen. A két szemben álló fél nem jobbágy és földesúr, hanem király és alattvalói.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 8. oldalra!
Kiket szólított meg a költő az alábbi két sorban?:
„Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri”