A személyes hangok egyébként még nem voltak jellemzőek a kor költészetében, így Batsányi műveiben sem, aki követte a kor költészeti normáit. Az azonban, hogy hiányzik a személyes hangvétel, semmit sem von le a költő eszméinek, közéleti gondolatainak hitelességéből.

És bár egyszer sem utal önmagára a versben, áttételesen jelen van abban, amit tanít: olyan, mintha azt mondaná, gyertek velem, vagy gyertek ide hozzám, és ismerjétek fel, hogy mi lesz a sorsotok, és az adott példa fényében alakítsátok a jövőtöket. A jelenért mély felelősséget érző vátesz-költő beszél így.

A kor költészetében divatos volt „lássátok”, „nézzétek”, „vedd észre”, „fontold meg” és hasonló fordulatokkal figyelmeztetni a történelem általános tanulságaira. A költő ilyen esetben a felülről irányító bölcs szerepét játssza, aki örökérvényű tanításokat mond el.

Ennek oka, hogy a klasszicizmus ízlése és normái azt követelték meg, hogy a költő valamilyen eszményi és általános témát fogalmazzon meg fennkölt pátosszal. Batsányi tanítása azonban egyértelműen a jelenhez szól, verse egy aktualitásra reagál, és szorosan a kor eseményeihez kötődik.

Ezzel a verssel Batsányi lényegében utat mutat, amivel váteszszerepet vállal magára: előre látja, mik fognak történni a világban, és a világ, a haza javán munkálkodva prófétai ihletettséggel utat mutat egy közösség számára, amelyhez ő maga is tartozik. Látnoki képessége folytán tudja, mi a helyes cselekvés az adott korban és helyzetben. A magyar felvilágosodás irodalmában Batsányi volt az első váteszköltő.

Befejezés

Batsányi költészetéről azt mondhatjuk, formailag, képileg nem hozott meglepően új eredményeket – képi fantáziája amúgy is szegényes volt: költői ereje inkább abban rejlik, hogy határozottan és erőteljesen meg tudta ragadni a lényeget.

Másik érdeme, hogy tudatosan zárt, tömör és kimért kompozíciót tudott kialakítani egy olyan korszakban, amikor még a terjengős és bőbeszédű költészet volt divatban. (Az epigramma-műfaj amúgy is szigorú szerkesztést követel.)

Kazinczy 1827-ben azt mondta, A franciaországi változásokra volt Batsányi legjobb verse: „a legszebb, amit valaha írt”.

Makay Gusztáv szerint pedig Batsányi után Petőfiig nem írt senki olyan forradalmi verset a magyar irodalomban, mint amilyen A franciaországi változásokra, legfeljebb forradalmi hangú költemények születtek, ami nem ugyanaz. Ez mindenképp a vers irodalomtörténeti jelentőségét hangsúlyozza.

A vers irodalomtörténetileg fontos tehát, de nemcsak ezért érdekes a mi számunkra. Mai történelemszemléletünk a magyar nemesi ellenállást legjobb esetben is kétarcú, ellentmondásos mozgalomnak ítéli meg, márpedig A franciaországi változásokra a magyar nemesi ellenállás egyik programverse. Akkor mit mondhat ez a vers a mai olvasó számára?

A vers első értelmezési szintjén minimum korabeli nemesnek vagy uralkodónak kell képzelnünk magunkat, hogy megértsük, miért volt ennek a politikai epigrammának akkora visszhangja. Nagy volt ugyanis a visszhangja. Volt a röpirat-versek között más, hasonló témájú mű is, mégis ez a vers vált híressé és közismertté, ennek oka pedig magában az alkotásban van.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a vers maga a történelem, de a konkrét történelmi helyzettől elvonatkoztatva is talál benne minden kor a maga számára érvényes, saját társadalmi valóságára is ráillő eszmét.

Az értelmezés második szintjén ugyanis, ha a költő hangulati és elvi ösztönzőit keressük, rájöhetünk arra, hogy A franciaországi változásokra nem a korabeli eseményeknek olyan torzult, önigazoló értékelése, amilyen gondolkodásmód a nemesi ellenállás híveit általában jellemezte. Ha az volna, aligha lehetne benne ilyen ellentmondást, kételkedést nem tűrő határozottság, ilyen célratörő logika, ilyen magával ragadó művészi erő.

A költő a párizsi eseményekből indult ki, de a vers túlmutat a politikai aktualitáson. Batsányi többet mondott, többet üzent a világnak, mint amennyit a nemesi olvasóközönség megértett a versből. A költő a nemzeti létükben, nemzeti jogaikban veszélyeztetett országokat és népeket biztatja, és az önállóságukat korlátozó, jogaikat eltipró uralkodókat fenyegeti. Ilyen értelemben ma is aktuális.

Mindennemű zsarnokságot, leigázást, gyilkos erőszakot szenvedélyesen elítél Batsányi, és minden leigázott, megalázott és letiport áldozatot biztat, hogy törekedjen sorsa megváltoztatására.

Ezt a vers mai olvasója is átérzi, a versnek ma is van mozgósító hatása – persze nem azért, mert csúfos véget jósol a királyoknak. Mint minden igazi, időtálló műalkotásnak, ennek a versnek is lényegéhez tartozik a mód és a forma, ahogyan a költő a mondanivalóját előadja: a szerkezet, a stílus és a vershangzás egyszeri és utánozhatatlan, ettől van a versnek forradalmi ereje és máig tartó hatása.