A tavasz után ismét a szerelem témáját folytatja. A Marullus-versben a szerelem sirálytánca kapja a legnagyobb teret, így Balassi kötelezőnek érezhette bevenni átdolgozásába a szerelmeseket és a „kerítő” Cupidót:

Sőt még Cupido is mostan feltörlötte homlokán szőke haját,
Gyönge szárnyacskáján té-tova, mint angyal röpül, víg kedvet mutat,
Szerelmes táncokban kinek-kinek adván kezére szép mátkáját.

Marullus versének több mint egyharmadát teszi ki Ámor vagy Cupido (aki a római mitológiában a szerelem egyik istene, görög megfelelője Erósz) ténykedése. Ezt az antik elemet a reneszánsz kor érzelem-és gondolatvilága magyarázhatja.

Korának hű gyermekeként Balassi is használja ezt a kelléket mint kötelező motívumot, annyit azonban megenged magának, hogy kevesebb teret szenteljen neki, mint Marullus. Ez fontos különbség, hiszen Balassi költői szándéka az, hogy megszabadítsa a vers címzettjét a bánatot okozó szerelemtől.

A vers tartalmi felépítésében a nagy fordulat a 4. versszakban következik:

Azért ne bánkódjál, én jó vitéz társom, ürülj minden gondoktól,
Eléggé hordoztuk heában az sok bút, legyen már tőlünk távol,
Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk, távozzunk bánatunktól!

Itt derül ki, hogy a költő egy bajtársához beszél, akit próbál meggyőzni, hogy semmi értelme a kesergésnek. Először következtetéseket von le, melyek között újabb érveket is hoz, pl. már eleget bánkódtunk hiába.

Figyeljük meg, milyen szívesen használja Balassi a jelzős szószerkezeteket és a felsorolást! Itt, a 4. versszak végén pl. öt állítmányt halmoz egyetlen mondatban.

Ennél a témakörnél az egyes versszakok felépítésében megfigyelhető az (érv)-következmény-érv-(következmény) logikai vonal.

Balassi, mivel állandó politikai bizalmatlanság övezte, ebben a versben még óvakodik nevén nevezni a hazát (nem úgy, mint majd 5 év múlva, amikor búcsúversében „édes hazám”-nak nevezi Magyarországot), holott Marullusnál van egy sor, miszerint „a haza vesztét eleget sirattuk”.

Így aztán Balassinál a haza különböző fedőneveken jelenik meg, pl. „valaki”-nek nevezi:

Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi inkább ifjú éltünket,
Kiből azt sem tudjuk, hol és mely órában kiszólítnak bennünket?
Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk, ő mindennel jól tehet.

Balassi nem gyávaságból, hanem talán inkább sértődöttségből nem beszél világosan, amikor hazájáról van szó. Igaz, kényes probléma volt számára az udvarral való szembenállása, de nem volt gyáva ember, hiszen alig egy év múlva az egyház és az udvar törvényeinek fittyet hányva intézte el házasságát és hozományszerzését.

Azért lehet persze, hogy a megtorlástól (is) félt a Széllel tündökleni… írásakor, de valószínűbb, hogy sértve érezte magát, amiért lemondtak katonai szolgálatairól („Kiből azt sem tudjuk hol és mely órában kiszólítnak bennünket”). Ezért a haza sorsát Istenre bízza, aki talán „jó urunk” (a feltételes mód jelzi, hogy ez nem biztos).

Aggasztaló bánat, búszerző szerelem távol legyen mitőlünk,

Ez a „búszerző szerelem” a Marullus-versből hiányzik. Ne feledjük, hogy Balassi csak nemrég távozott Egerből és szakított Losonczy Annával, így érthető, hogy miért vélekedik így a szerelemről. Nagy újdonság egyébként az udvarlóversekhez képest, hogy azokban az udvari szerelemtan hagyományos kellékeit használta, míg itt személyes hangot üt meg.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!