Az elemzés vázlata:

• Bevezetés
• A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
• A Széllel tündökleni keletkezése
• A Széllel tündökleni… témája
• A Széllel tündökleni… szerkezete, verselése
• A vers értelmezése
• A Széllel tündökleni… utóélete és jelentősége

 

 

 

A mű a Balassa-kódex 12. verse. Címe azonos a vers első sorával (Széllel tündökleni nem ládd-é ez földet).

Mintája pedig Michael Tarchaniota Marullus 15. századi itáliai humanista költő Non vides verno című költeménye, amelyet Balassi – miként az utolsó versszakban jelzi is – latinból fordított le („Marullus poéta azt deákul írta”).

Balassi olyan képekből, motívumokból, nyelvi és formai elemekből építette fel a művét, amilyeneket kora humanistái használtak.

Olvassuk el a verset!

 

Decima secunda

Ejusdem generis

Az nótája Lucretia énekének

 

1.
Széllyel tündökleni nem ládd-é ez földet gyönyörű virágokkal?
Mezők illatoznak jószagú rózsákkal, sokszínű violákkal,
Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek sokféle madárszókkal.

2.
Új rózsakoszorúkban kegyesek, szüzek ifiakkal táncolnak,
Jószavú gyermekek vígan énekelnek, mindenek vígan laknak,
Mind menny, föld és vizek, ládd-é, úgy tetszenek, mintha megújulnának.

3.
Sőt még Cupido is mostan feltörlötte homlokán szőke haját,
Gyönge szárnyacskáján té-tova, mint angyal röpül, víg kedvet mutat,
Szerelmes táncokban kinek-kinek adván kezére szép mátkáját.

4.
Azért ne bánkódjál, én jó vitéz társom, ürülj minden gondoktól,
Eléggé hordoztuk heában az sok bút, legyen már tőlünk távol,
Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk, távozzunk bánatunktól!

5.
Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi inkább ifjú éltünket,
Kiből azt sem tudjuk, hol és mely órában kiszólítnak bennünket?
Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk, ő mindennel jól tehet.

6.
Aggasztaló bánat, búszerző szerelem távol legyen mitőlünk,
Jó borokkal töltött aranyas pohárok járjanak miközöttünk,
Mert ez napot Isten örvendetességre serkengeti fel nekünk!

7.
Marullus poéta azt deákul írta, ím, én penig magyarul,
Jó lovam mellett való füven létemben fordítám meg deákbul,
Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal, távozván bánatimtul.

 

A vers a vágánsköltészet hagyományait folytatja. Műfaja dal – méghozzá tavaszi dal, tavaszének vagy májusdal –, amely vidám borozgatásra szólítja fel az olvasót. Természetképeiben az archaikus tavaszénekek hagyománya él tovább, melynek képeit a reneszánsz költők megnövelték, kozmikussá tették.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!