Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki (elemzés)
A 2. versszakban elmondja, kicsoda neki Júlia, pl. bús szívének kívánsága (a szíve a reménytelen szerelem miatt szomorú, de ha meglátja Júliát, felvidul), ő minden boldogsága, még Isten áldásai, jósága is Júlián keresztül érkezik el hozzá („Veled Isten áldomása”).
A 3-5. versszakban metaforák, jelzők egész sorával magasztalja, dicsőíti imádottját. Pl. az „Én drágalátos palotám” azt jelenti, hogy olyan gazdag ajándék lenne számára Júlia szerelme, mint egy palota. Júlia a legtöbb, amit az élet neki adhat. (A „drágalátos” szó régen még nem volt negatív jelentéstartalmú, mint ma; régen drágát, értékeset jelentett.)
Virágokhoz hasonlítja kedvesét („Jó illatú piros rózsám”) és jókívánságokkal kedveskedik neki („Élj sokáig, szép Júliám”).
A sok virág-metafora a virágénekeket juttathatja eszünkbe, pedig Balassi versei, bár köthetők a népköltészethez, nem a népköltészetből táplálkoznak. A hatás épp fordítva érvényesült: nem Balassi vette a képeit a népköltészetből, hanem Balassi műköltészeti, „tudós” képalkotásai szállnak majd le a 17-18. században a népköltészetbe.
Rengeteg metaforát használ, és sok van közülük kiemelt pozícióban, azaz sorvégen, rímhelyzetben (palotám – rózsám – violám). A 2. versszak metaforái az érzelmi élet, a 3. versszak metaforái a virágszimbolika területéről valók, a 4. versszakban pedig a fényszimbolika jellemző.
Sok apró kis kép, sok felsorolás és áradó metafora érzékelteti a költő lelkesedését, rajongását, izgatott lelkiállapotát – valósággal ujjong örömében, hogy viszontláthatja szerelmét. Minden szín (piros), minden tulajdonság (drágalátos, gyönyörű, szép), minden érzet (jó illatú), minden látvány (palotám, rózsám, violám) az érzelmek áradását fejezi ki.
Az érzelmek kifejezésében sokféle költői és nyelvi eszköz szerepet kap, pl.:
- ellentétek (pl. „nálad nélkül” – „én mellettem”),
- paradoxonok (pl. „én bús szívem vidámsága”),
- birtokos személyjelek (szerelmem, szívem, lelkem, rózsám, violám, palotám, fejedelmem),
- jelzők halmozása (pl. drágalátos, gyönyörű, szép), időnként jelzőbokor („Gyönyerő szép kis violám”),
- alliterációk (pl. „nálad nélkül”, „szép szerelmem”)
- szóbelseji hangok összecsengése (pl. „Ez világ sem kell már nékem / Nálad nélkül szép szerelmem”).
- ismétlések (pl. „szerelmem”, „szívem”, „lelkem”, „fénye”)
- továbbá szerepet kap: a mondatszerkezet felbontása, a szövegritmus, a rímek, az asszociációk, metaforák sora, párhuzamok, felsorolások, fokozások.
Nézzük most meg külön csak a metaforákat! Milyen értékekkel azonosítja Balassi Júliát?
- a lelki élet értékei (vidámság, boldogság, remény), valamint hogy belső tulajdonságokkal fejezi ki, milyen fontos neki: szívem-lelkem te vagy.
- a főnemesi világ, az udvari ember világa (palotának, fejedelemnek nevezi a költő Júliát).
- női test szépségei (fekete szemöldök)
- és egyéb értékek (nap fénye, szem fénye)
A hatást Balassi többnyire a jelzők és birtokos szerkezetek, E/1. személyű birtokos személyjelek halmozásával fokozza. A birtokos személyjelekkel egyébként a Júliával való bensőséges viszonyát érzékelteti, amely azonban – mint látni fogjuk – a vers végén megkérdőjeleződik.
A fokozás másik formája, hogy ugyanazt az értéket egyre emelkedettebb, egyre magasztosabb formában sorolja fel.
Balassi következetesen a szív és a lélek szavakat választja ki az érzelmek középpontjaként, Júliát is ezek segítségével metaforizálja sokszor: édes lelkem, én bús szívem vidámsága, lelkem édes kévánsága, csak tégedet óhajt lelkem stb.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
Balassi a vers születésekor már persona non grata volt a főuri családok döntő részénél. Botrányos, kicsapongó, züllött életmódja miatt senki nem vette komolyan. Pedig a délceg termetű, előkelő főúri családból származó, művelt és vitéz katona eleinte szívesen látott vendég volt az előkelő társaságban. Zabolátlan természete miatt azonban rengetegszer került ellentétbe környezetével, ami miatt nem nyerhette el egyik „imádott” úrihölgy kezét sem. Egyszerűen senki nem vette komolyan a hetente olthatatlan szerelembe eső Balassit. Minden szoknya után futott, a gazdag férjes asszonyokat is megkörnyékezte, ami akkoriban kifejezetten botrányos viselkedésnek számított. Az egri vár parancsnokának, Ungnád Kristófnak a feleségét, az érsekújvári várparancsnok feleségét, Lengyelországban a neki segítséget adó Wesselényi feleségét ostromolta szerelmével. Az előkelő úri hölgyek már menekültek tőle, Dobó Krisztinával köttetett házasságáról, az azt követő hatalmaskodásairól (Sárospatak várának erőszakos elfoglalása) mindenki tudomást szerzett.
Ezt Balassi is pontosan tudta, ezért is tűnik kifejezetten abszurdnak, hogy a megözvegyült Anna kegyeit próbálta mindezek ellenére elnyerni. Nem volt semmi esélye, de ami neki akkor szerencsétlenség volt, nekünk utókornak hatalmas szerencse, hiszen remekmű ez a vers is.
Nem valószínű, hogy valós érzelmeket kifejező vers született, inkább mesterien megkomponált szerelmi dal gyönyörű kifejezésvilága tükröződik a versben, amiben a reneszánsz kifinomult ízlésvilága köszön vissza.
Későbbi történések igazolják, hogy nem az őszinte szerelem szülte eme verset, hanem a tisztességes élet visszaszerzésének vágya. Anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Mikor elutasította Anna, Balassi álarca is lehullott. Az általa csodálatos palotának jellemzett Anna ellen minden alapot nélkülöző pert indított. Imádott hölggyel ilyet úriember nem tesz még akkor se, ha visszautasítják.
Esztergom falai alá is az vitte, hogy a háborúban megpróbálja tönkretett nimbuszát valahogy helyreállítani valamilyen vitézi virtussal. Tudjuk, mi történt