A 2. versszakban elmondja, kicsoda neki Júlia, pl. bús szívének kívánsága (a szíve a reménytelen szerelem miatt szomorú, de ha meglátja Júliát, felvidul), ő minden boldogsága, még Isten áldásai, jósága is Júlián keresztül érkezik el hozzá („Veled Isten áldomása”).

A 3-5. versszakban metaforák, jelzők egész sorával magasztalja, dicsőíti imádottját. Pl. az „Én drágalátos palotám” azt jelenti, hogy olyan gazdag ajándék lenne számára Júlia szerelme, mint egy palota. Júlia a legtöbb, amit az élet neki adhat. (A „drágalátos” szó régen még nem volt negatív jelentéstartalmú, mint ma; régen drágát, értékeset jelentett.)

Virágokhoz hasonlítja kedvesét („Jó illatú piros rózsám”) és jókívánságokkal kedveskedik neki („Élj sokáig, szép Júliám”).

A sok virág-metafora a virágénekeket juttathatja eszünkbe, pedig Balassi versei, bár köthetők a népköltészethez, nem a népköltészetből táplálkoznak. A hatás épp fordítva érvényesült: nem Balassi vette a képeit a népköltészetből, hanem Balassi műköltészeti, „tudós” képalkotásai szállnak majd le a 17-18. században a népköltészetbe.

Rengeteg metaforát használ, és sok van közülük kiemelt pozícióban, azaz sorvégen, rímhelyzetben  (palotám – rózsám – violám). A 2. versszak metaforái az érzelmi élet, a 3. versszak metaforái a virágszimbolika területéről valók, a 4. versszakban pedig a fényszimbolika jellemző.

Sok apró kis kép, sok felsorolás és áradó metafora érzékelteti a költő lelkesedését, rajongását, izgatott lelkiállapotát – valósággal ujjong örömében, hogy viszontláthatja szerelmét. Minden szín (piros), minden tulajdonság (drágalátos, gyönyörű, szép), minden érzet (jó illatú), minden látvány (palotám, rózsám, violám) az érzelmek áradását fejezi ki.

Az érzelmek kifejezésében sokféle költői és nyelvi eszköz szerepet kap, pl.:

• ellentétek (pl. „nálad nélkül” – „én mellettem”),
• paradoxonok (pl. „én bús szívem vidámsága”),
• birtokos személyjelek (szerelmem, szívem, lelkem, rózsám, violám, palotám, fejedelmem),
• jelzők halmozása (pl. drágalátos, gyönyörű, szép), időnként jelzőbokor („Gyönyerő szép kis violám”),
• alliterációk (pl. „nálad nélkül”, „szép szerelmem”)
• szóbelseji hangok összecsengése (pl. „Ez világ sem kell már nékem / Nálad nélkül szép szerelmem”).
• ismétlések (pl. „szerelmem”, „szívem”, „lelkem”, „fénye”)
• továbbá szerepet kap: a mondatszerkezet felbontása, a szövegritmus, a rímek, az asszociációk, metaforák sora, párhuzamok, felsorolások, fokozások.

Nézzük most meg külön csak a metaforákat! Milyen értékekkel azonosítja Balassi Júliát?

• a lelki élet értékei (vidámság, boldogság, remény), valamint hogy belső tulajdonságokkal fejezi ki, milyen fontos neki: szívem-lelkem te vagy.
• a főnemesi világ, az udvari ember világa (palotának, fejedelemnek nevezi a költő Júliát).
• női test szépségei (fekete szemöldök)
• és egyéb értékek (nap fénye, szem fénye)

A hatást Balassi többnyire a jelzők és birtokos szerkezetek, E/1. személyű birtokos személyjelek halmozásával fokozza. A birtokos személyjelekkel egyébként a Júliával való bensőséges viszonyát érzékelteti, amely azonban – mint látni fogjuk – a vers végén megkérdőjeleződik.

A fokozás másik formája, hogy ugyanazt az értéket egyre emelkedettebb, egyre magasztosabb formában sorolja fel.

Balassi következetesen a szív és a lélek szavakat választja ki az érzelmek középpontjaként, Júliát is ezek segítségével metaforizálja sokszor: édes lelkem, én bús szívem vidámsága, lelkem édes kévánsága, csak tégedet óhajt lelkem stb.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!