Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki (elemzés)
A vers helye a költő versgyűjteményében
Balassi címadás helyett megszámozta a verseit. Ennek oka az volt, hogy egy 100 versből álló kötetet tervezett. A krisztusi korban, tehát 33 évesen kezdett dolgozni a kötetén, de befejezni sajnos már nem tudta.
Versei egy olyan kódexben maradtak fenn, amely a 17. században készült, és amelyet 1874-ben találtak meg. Ezt a kódexet Balassa-kódexnek nevezzük. Másolója a bevezetőben azt állítja, hogy egy olyan könyvből másolta ki a verseket, amelyet maga Balassi írt saját kezével.
Ha hinni lehet neki, akkor a Balassa-kódex az első tudatosan megszerkesztett magyar versgyűjtemény. 99 versből áll, és Balassi a verseket nem keletkezési idejük szerint állította sorrendbe, hanem úgy, hogy egy belső fejlődési folyamatot, egy lelki-érzelmi történetet adjanak ki (amolyan fiktív lírai önéletrajzot).
A költő tehát tudatosan rendezte verseit nagyobb egységekbe, ciklusokba. Címet nem adott nekik (ami elég gyakori volt a reneszánsz költőknél), hanem megszámozta őket és egy rövid argumentációban leírta, hogy miről fognak szólni.
A versek számában a számszimbolika hagyományait követte: a 100-as szám a teljesség, az isteni tökéletesség szimbóluma. Lett volna 1 verses bevezető, és utána 33+33+33 vers: 33 szerelmes vers + 33 vitézi vers + 33 istenes vers.
A Hogy Júliára talála, így köszöne neki a 39. verse lett volna ennek a kötetnek, közvetlen folytatása a 38. versnek, amely arról szól, hogy a költő összefut Júliával egy kapualjban (tehát a 38. versben találkoznak, a 39. versben Balassi köszön Júliának).
33 verset házassága előtt, 33 verset házassága után írt. A Hogy Júliára talála, így köszöne neki a Balassa-kódexben a második 33 versből álló ciklusban kapott helyet, tehát Balassi már házassága után írta.
A Júliához írt versek egyébként a Balassa-kódex 34. darabjával kezdődnek és az 58. verssel fejeződnek be. Érzelmi szempontból az örömtől a lemondásig, sőt, a teljes reménytelenségig elég széles skálán mozognak.
A történet elején a költő még szertelen, zabolátlan fiatalember, aki minden versben más lánynak udvarol. Néha veszekszik is az aktuális kedvesével (9. vers), máskor keserű csalódáson esik át, amelyet úgy próbál elfelejteni, hogy vitéz barátaival mulatozik (11-12. vers).
A fiatalkori szerelmek a 33. számú, Bocsásd meg, Úristen… kezdetű verssel érnek véget – a költő ugyanis megnősül. Később házassága tönkremegy, és eszébe jut régi szerelme, Júlia (34. vers).
Az 58. versig hiába ostromolja Júliát, s végül kijelenti, hogy soha többé nem veszi szájára a nevét. Inkább megpróbál más nőknél vigaszt találni.
Végül a sok szerelmi csalódás elűzi a nők közeléből: a vitézségben keres menedéket (Egy katonaének).
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
Balassi a vers születésekor már persona non grata volt a főuri családok döntő részénél. Botrányos, kicsapongó, züllött életmódja miatt senki nem vette komolyan. Pedig a délceg termetű, előkelő főúri családból származó, művelt és vitéz katona eleinte szívesen látott vendég volt az előkelő társaságban. Zabolátlan természete miatt azonban rengetegszer került ellentétbe környezetével, ami miatt nem nyerhette el egyik „imádott” úrihölgy kezét sem. Egyszerűen senki nem vette komolyan a hetente olthatatlan szerelembe eső Balassit. Minden szoknya után futott, a gazdag férjes asszonyokat is megkörnyékezte, ami akkoriban kifejezetten botrányos viselkedésnek számított. Az egri vár parancsnokának, Ungnád Kristófnak a feleségét, az érsekújvári várparancsnok feleségét, Lengyelországban a neki segítséget adó Wesselényi feleségét ostromolta szerelmével. Az előkelő úri hölgyek már menekültek tőle, Dobó Krisztinával köttetett házasságáról, az azt követő hatalmaskodásairól (Sárospatak várának erőszakos elfoglalása) mindenki tudomást szerzett.
Ezt Balassi is pontosan tudta, ezért is tűnik kifejezetten abszurdnak, hogy a megözvegyült Anna kegyeit próbálta mindezek ellenére elnyerni. Nem volt semmi esélye, de ami neki akkor szerencsétlenség volt, nekünk utókornak hatalmas szerencse, hiszen remekmű ez a vers is.
Nem valószínű, hogy valós érzelmeket kifejező vers született, inkább mesterien megkomponált szerelmi dal gyönyörű kifejezésvilága tükröződik a versben, amiben a reneszánsz kifinomult ízlésvilága köszön vissza.
Későbbi történések igazolják, hogy nem az őszinte szerelem szülte eme verset, hanem a tisztességes élet visszaszerzésének vágya. Anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Mikor elutasította Anna, Balassi álarca is lehullott. Az általa csodálatos palotának jellemzett Anna ellen minden alapot nélkülöző pert indított. Imádott hölggyel ilyet úriember nem tesz még akkor se, ha visszautasítják.
Esztergom falai alá is az vitte, hogy a háborúban megpróbálja tönkretett nimbuszát valahogy helyreállítani valamilyen vitézi virtussal. Tudjuk, mi történt