Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki (elemzés)
Az elemzés vázlata
- Bevezetés
- A magyar reneszánsz
- Balassi szerelmi költészete
- A vers keletkezésének életrajzi háttere
- A Júlia-ciklus
- A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
- A vers helye a költő versgyűjteményében
- A vers formai sajátosságai, szerkezete, verselése
- A vers értelmezése
- Befejezés
A Hogy Júliára talála így köszöne neki Balassi szerelmi költészetének egyik legismertebb alkotása. Jól kifejezi a költő reneszánsz értékrendjét, mely szerint a szerelem az élet egyik legfőbb értéke.
A reneszánsz lírának Európa-szerte a szerelem volt a legfontosabb témája, és az udvarlóversek különösen divatban voltak akkoriban. A motívumokat a költők a késő-középkori virágénekekből és Petrarca dalainak képi világából kölcsönözték.
Balassi szerelmi költészete arról tanúskodik, hogy végletesen boldog és boldogtalan is tudott lenni, így nem csoda, ha nem elégítette ki az antik és a latin költők olvasása: Petrarca költői világa és a német humanizmus hatott rá igazán.
A magyar reneszánsz
Balassi két korszak, a reneszánsz és a barokk kor határán élt, és őt tartjuk a magyar nyelvű szerelmi líra megteremtőjének.
Magyarországon később jelent meg a reneszánsz, mint Európában – ahol már az 1350-es évek óta tartott –, nálunk Mátyás király honosította meg az 1470-es években, amikor fényes reneszánsz udvartartást alakított ki.
A magyar reneszánsznak tehát a 15. században volt az első korszaka, és nem Balassi, hanem Janus Pannonius volt az első reneszánsz költő irodalmunkban – habár ő még nem magyarul írt (a reneszánsz irodalom a 15. században még latin nyelvű volt és csak szűk közönségre számíthatott).
1517-től, a reformáció elindulásával aztán a katolicizmus is háttérbe szorult, s vele együtt a középkor vallásos szövegei. A magyar nyelv szerepe megnőtt, hiszen a kultúra és a vallás is csak nemzeti nyelven tudott igazán elterjedni.
Ekkoriban nyugaton már a polgárság is kezdett kialakulni, nálunk ez a társadalmi réteg hiányzott (ez a történelmi lemaradás később messzemenő károkat okozott az országnak), ezért a reneszánsz a nemesség körében terjedt el.
Balassi szerelmi költészete
Balassi a magyar reneszánsz második korszakában élt, és már magyarul írt. Tipikus reneszánsz egyéniség volt, az életöröm és a szerelem költője, aki nagyon friss, élénk ritmusú verseket írt, főleg 3 témában: szerelem, Isten és vitézség.
Balassi Bálintot tartjuk a magyar szerelmi költészet megteremtőjének. Fiatalkorától írt udvarlóverseket, de ezek – és az 1578-as Anna-versek – még csak szárnypróbálgatások voltak, melyeken Petrarca hatása érezhető.
A költő korai szerelmeit az ún. achrosztikonokból (névrejtésekből) ismerjük, amelyek divatban voltak a reneszánsz korban. Az achrosztikon a versfőkben (minden strófa első betűje) található. Ha a versszakok első betűit föntről lefelé összeolvassuk, akkor megkapjuk annak a nőnek a nevét, akihez a vers szól.
Ennek köszönhető, hogy Balassi több szerelmesét is ismerjük név szerint: Krusits Ilona, Bebek Judit, Morgai Kata, Csák Borbála. Hozzájuk még azelőtt írt udvarlóverseket, hogy nagy szerelmét, Losonczy Annát megismerte volna. Ezek még sablonos – petrarkista – szerelmes versek, vak rajongás jellemzi őket.
Itt kell megjegyeznünk, hogy Balassi legtöbb verse fordítás, vagy inkább átdolgozás-átköltés: más költőktől vett át fordulatokat, többnyire külföldiektől (a reneszánsz korban az eredetiség még nem volt követelmény). Nem szó szerint fordította le ezeket a verseket, hanem kiválasztott egyet-egyet mintának, és azt mintegy átírva saját, személyes mondanivalót fejezett ki az átvett képekkel, metaforákkal.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
Balassi a vers születésekor már persona non grata volt a főuri családok döntő részénél. Botrányos, kicsapongó, züllött életmódja miatt senki nem vette komolyan. Pedig a délceg termetű, előkelő főúri családból származó, művelt és vitéz katona eleinte szívesen látott vendég volt az előkelő társaságban. Zabolátlan természete miatt azonban rengetegszer került ellentétbe környezetével, ami miatt nem nyerhette el egyik „imádott” úrihölgy kezét sem. Egyszerűen senki nem vette komolyan a hetente olthatatlan szerelembe eső Balassit. Minden szoknya után futott, a gazdag férjes asszonyokat is megkörnyékezte, ami akkoriban kifejezetten botrányos viselkedésnek számított. Az egri vár parancsnokának, Ungnád Kristófnak a feleségét, az érsekújvári várparancsnok feleségét, Lengyelországban a neki segítséget adó Wesselényi feleségét ostromolta szerelmével. Az előkelő úri hölgyek már menekültek tőle, Dobó Krisztinával köttetett házasságáról, az azt követő hatalmaskodásairól (Sárospatak várának erőszakos elfoglalása) mindenki tudomást szerzett.
Ezt Balassi is pontosan tudta, ezért is tűnik kifejezetten abszurdnak, hogy a megözvegyült Anna kegyeit próbálta mindezek ellenére elnyerni. Nem volt semmi esélye, de ami neki akkor szerencsétlenség volt, nekünk utókornak hatalmas szerencse, hiszen remekmű ez a vers is.
Nem valószínű, hogy valós érzelmeket kifejező vers született, inkább mesterien megkomponált szerelmi dal gyönyörű kifejezésvilága tükröződik a versben, amiben a reneszánsz kifinomult ízlésvilága köszön vissza.
Későbbi történések igazolják, hogy nem az őszinte szerelem szülte eme verset, hanem a tisztességes élet visszaszerzésének vágya. Anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt. Mikor elutasította Anna, Balassi álarca is lehullott. Az általa csodálatos palotának jellemzett Anna ellen minden alapot nélkülöző pert indított. Imádott hölggyel ilyet úriember nem tesz még akkor se, ha visszautasítják.
Esztergom falai alá is az vitte, hogy a háborúban megpróbálja tönkretett nimbuszát valahogy helyreállítani valamilyen vitézi virtussal. Tudjuk, mi történt