A vers külső formája, verselése, szerkezete

A költemény 15 számozott versszakból áll, és bár a költő 3 sorba írta a strófákat, ez 4 soros szerkezetet takar.

Az első 2 sor egy kétütemű hatos és egy kétütemű hetes részből tevődik össze, tehát 6/7 osztatú, a harmadik sor 6/6 osztatú és belső rímet tartalmaz, a negyedik sor pedig egy rövid, 7 szótagos sor.  Így a strófa tulajdonképpen egy nagy Balassi-sorral zárul, vagyis egy 6+7(a)/6+7(a)/6(b)+6(b)/7(a) képletű szakasz áll össze. A rímelés bokorrím.

A reneszánsz kor által kedvelt formai eszköz volt az, hogy egy 6 szótagos sort egy 7 szótagos sor követett, mivel a fül a hetes helyett is hatost vár, így a hetedik szótag megnyújtja a ritmust és ezáltal ünnepélyes hatást kelt.

Tartalmi szempontból a vers 6 szerkezeti egységre bontható fel.

Az 1. egység (1. versszak) a gyónás hagyományos szófordulataival indítja el a verset. A felütés összefoglaló jellegű, Balassi feloldozást kér a bűnei alól, s ezt a kérését fogja a továbbiakban kifejteni és megindokolni.

A 2. egység (2-7. versszak) a lírai én saját állapotát (lelke bujdosását, kísértéseit) írja le, és bevallja, hogy félelmében elhagyta Istent, akinek nem mer a színe elé járulni, mert tudja magáról, hogy bűnös.

Ezt a részt eleven előadásmód jellemzi. A 7. versszakban a beszélő a lelke ígéreteit is elmondja: mi mindent megtenne a lelke, ha Isten megbocsátana neki és magához venné (mindig a Urat követné, kedvét keresné stb.).

A 3. egység (8-12. versszak) a lírai én érvelése, aki mintegy ügyvédként veszi védelmébe saját lelkét, és alkudozik, vitatkozik Istennel. Minden erejével próbálja meggyőzni az Urat, hogy segítse őt hozzá a bűnbocsánathoz, mert ugyan mit nyerne Isten azzal, ha az ő lelke elkárhozik?

Meg különben is, Isten irgalmassága a kegyelemben mutatkozik meg, nem a büntetésben: akkor derül ki, milyen irgalmas Isten, ha az emberek bűnöket követnek el, amelyeket Isten megbocsát.  

Az érvelés jól megmutatja a reneszánsz ember szélsőségességét: a hithez elég világias módon viszonyul Balassi, míg Istenhez való viszonyulása természetes, közvetlen és gyermeki.

A 4. egység (13. versszak) a lélek megszólítása. A lírai én saját lelkéhez fordul oda és felszólítja, hogy térjen jó útra.

Az 5. egység (14. versszak) általánosságban inti az embereket, hogy higgyenek Istenben és óvakodjanak a bűntől. Az utolsó sorban a beszélő kijelenti, hogy Isten megkegyelmezett (múlt időben!), vagyis feloldozta őt bűnei alól. Ez Isten irgalmassága iránti feltétlen bizalmát jelzi.

A 6. egység (15. versszak) a zárlat, amely a gyónás után összegez és felvillantja a költő önarcképét (keserűségét, bűnbánatát, és az ördöggel való tusakodását, ami a kor embere számára valódi harcot jelentett, így Balassi számára is).

Költői eszközei között megfigyelhetjük a reneszánsz kor divatos eszközét, az akrosztichont (névrejtés), ugyanis a versfőket (a strófák első betűit) összeolvasva a következőt kapjuk: BALASSJ BÁLINTHÉ. Vagyis saját nevét rejtette bele a versfőkbe, talán azért, mert ezzel akarta jelezni, hogy ez az ő könyörgése, ő maga a vers lírai énje.

Persze nemcsak a költő neve szerepelhet az akrosztichonban, hanem bármilyen értelmes magyar szó vagy szószerkezet, vagy akár mondat. Például udvarlóverseiben Balassi gyakran elrejtette a versfőkben annak a hölgynek a nevét, akihez a vers szólt.

Témáját tekintve a vers a középkori himnuszok mintájára van felépítve: kéréssel indul, aztán a kérés részletes kifejtése jön, majd a zárlatban a kérés megismétlése. Persze Balassi versének hangvétele jóval személyesebb, mint a himnuszoké.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!