Az elemzés vázlata:

• Bevezetés
• A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
• A vers keletkezésének körülményei
• A vers történelmi háttere
• A vers külső formája, verselése, szerkezete
• A vers műfaja és hangvétele
• Címértelmezés, beszédhelyzet és nótamegjelölés
• A vers értelmezése
• Áthallások Balassi szerelmi költészete és istenes versei között
• Befejezés

Az istenhez való viszony mindig is fontos témája volt a magyar költészetnek: számos költőnknek jelentett meghatározó élményt az Istenhez való közeledés vagy a tőle való eltávolodás. Ezt az élményüket természetesen verseikben is kifejezték.

Balassi rendületlenül hitt Istenben, istenképe alapján a büntető és segítő, igazságos és irgalmas Istent hitte, aki megbocsát minden bűnt és lelki békét, nyugalmat ad azoknak, akik hisznek Őbenne.

Egész pályáján írt istenes verseket, de legszebb költeményei akkor születtek, amikor valamilyen lelki fájdalma miatt fordult Istenhez. Panaszait ugyanis kétfajta verstípusban örökítette meg: ha szerelmi csalódás érte, akkor kegyetlen kedveséhez írt verset, ha más baj érte, akkor Istenhez. Tehát a szerelmi problémákon kívül gyakorlatilag minden más gondjával Istenhez fordult.

Verseihez mintát eleinte a kortárs gyülekezeti költészetben talált, de idővel más mintái is akadtak, pl. a humanista költő-elődök, George Buchanan (1506-1582) és Théodore de Béze (1519-1602) zsoltárparafrázisai. Később pedig világi tárgyú verseinek vallásos változatait is megírta, s ezekben egyre jobban felerősödött az Istennel alkudozó, vitatkozó, perlekedő hangvétel.

A zsoltárköltők közül legjobban a bibliai Dávid királlyal tudott azonosulni. Minden téren, Istennel perlekedő poétaságában, pogányok elleni vitézségében, fergeteges táncában, üldöztetésében, számkivetettségében, sőt, még vétkeiben is Dávid királyhoz hasonlította magát.

Istenes versei feltehetőleg egy vallásos versgyűjtemény részét képezték volna. Balassi vétkei, könyörgése, perlekedése jelenik meg bennük. Ettől volt olyan hatásos a vallásos líra: nagy ellentéteket hidalt át, a lírai én a legnagyobb mélységekből kiált fel a legnagyobb magasságokba. Balassi verseiben egy magányos lélek szól Istenhez, akinek a vallás ad támaszt és megnyugvást.    

Viszont nem volt felekezeti szellemű ember: a verseinek nincs közösségi mondanivalójuk, a költő egymagában áll szemben Istennel, csak két szereplő van nála: ő maga és Isten. Balassi ugyanis mindig valamilyen személyes mondanivalót vagy élményt írt meg vallásos verseiben, mindig olyankor fordult Istenhez, amikor valamilyen panasza volt (pl. elsírta élete kisiklását), vagy amikor vétkezett és meg akarta vallani bűneit. Így istenes verseiben vagy panaszkodik, vagy bűnbocsánatért esedezik (elemzendő versünkben az utóbbi történik).

Istennel való kapcsolata nagyon személyes, nagyon közvetlen és bensőséges: úgy szól hozzá, mint gyermek az apjához, s a személyes hang miatt ezeket a verseket tartják sokan a legeredetibb alkotásainak. Sőt, ez a hangvétel még világirodalmi szinten is jelentős újításnak tekinthető.

A Balassi-féle istenes versekben nagyon más a lírai én és Isten viszonya, mint a középkori vallásos költeményekben, vagy akár a protestáns vallásos énekekben. Rengeteg szubjektivitás van bennük, a beszélő intim beszélgetéseket folytat Istennel, mintha egy másik emberhez szólna. Ezért tartjuk Balassi istenes verseit világias szemléletű műveknek. Világi ember panaszai, érzelmei, indulatai törnek fel bennük, így a vallásos téma dacára ezek tipikusan reneszánsz alkotások.

A költő rendületlenül bízik Istenben, Isten jóságában, irgalmában. Verseiben a segítségre szoruló ember fohásza kap hangot. Sőt, azt is érezzük belőlük, hogy Balassi vágyódott a rendezett élet után, nem akart züllött ember lenni. Ezért van olyan mély fájdalom a verseiben és ezért érezhető belőlük, hogy meg akar javulni, más akar lenni.

Érdekes adalék lehet a Balassi-líra utóéletéhez, hogy a nagyközönség Balassinak sokáig csak az istenes verseit ismerte. Ezeket ugyanis kiadták, így hozzáférhetők voltak, míg a szerelmes versek például kéziratban maradtak és az emberek csak titokban másolták, terjesztették őket. Így Balassi sokáig kifejezetten istenes versek költőjeként volt ismert.

Összesen 19 istenes versét ismerjük, de nem tudjuk, hogy ezek pontosan mikor keletkeztek. Annyi biztos, hogy a költő élete minden szakaszában írt istenes verseket, de a legszebbeket természetesen akkor, amikor valamilyen válságot élt át. Például 1584 és 1587 között csak istenes verseket írt, így költői fejlődésében a korai vitézi énekek és a Júlia-versek között az istenes verseknek jutott a legnagyobb szerep.

Legszebb istenes versei között tartjuk számon például a Kiben bűne bocsánatáért könyörgett című művet, amely 1584-ben keletkezett.

Olvassuk el a verset!

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!