Balassi Bálint: Júliát hasonlítja a szerelemhez (elemzés)
A Júliát hasonlítja a szerelemhez szerkezete, verselése
A vers tartalmilag 3 részre osztható fel:
Az 1. egységbe az 1-4. strófa tartozik, melyekben Balassi eszményíti, idealizálja Júliát. Ennek eszköze Júliának a Szerelemmel és Vénusszal való azonosítása. Ezt az azonosságot a költő fokozatosan bontja ki, jellegzetes poétikai eszköze a gondolatritmus.
A 2. egységbe az 5-7. strófa tartozik, melyekben az idealizált, eszmény-Júlia dicséretéből fokozatosan átvált a hús-vér földi asszony szépségének csodálatába. Megjeleníti őt tánc közben egy mulatságon. Fizikailag közel vannak egymáshoz, érzelmileg azonban elérhetetlen távolságban.
A 3. egységbe a 8-10. strófa tartozik, amelyek a költő szerelmi kínjait írják le. Itt, az utolsó 3 versszakban egy mitológiai hasonlat segítségével az elkárhozott lelkek pokolbéli szenvedéseihez hasonlítja Balassi a viszonzatlan szerelem okozta kínokat. Végül egy epigrammatikus zárással konstatálja, hogy Júlia mégsem teljesen olyan, mint a Szerelem.
A költemény 10 db számozott versszakból áll. Versformája a Balassi-strófa, amely tipikus reneszánsz lelemény. Kerek íve van, amely három 19 szótagos, egymással rímelő Balassi-sor oszlopára van kifeszítve. Ezeket az oszlopokat mintegy kitámasztja a bennük levő két páros rímű hatos rész. Képlete: 6(a) + 6(a) + 7(b) / 6(c) + 6(c) + 7(b) / 6(d) + 6(d) + 7(b).
A hetesekkel végződő sorok ünnepélyesebbé, rendíthetetlenebbé teszik a hármas szimmetria biztonságát.
Ezt a versformát nagyon nehéz kezelni, legfeljebb egy Balassihoz hasonló virtuóz birkózhat meg vele sikeresen, de gyakran ő is kénytelen tölteléksorokkal, ismétlésekkel megalkudni.
A szájhagyomány útján terjedő szövegek a legritkább esetben őrizték meg ezt a formát: rendszerint az egyik hosszú sort elhagyva alakultak át.
A cím alatt olvashatjuk, hogy a vers a „Csak búbánat” című dal dallamára énekelhető el. Balassi költeményei még ugyanis, akárcsak az addigi népköltészet darabjai, dallamra íródtak, átmenetek voltak az énekvers és a szövegvers között. A költő rendszerint odaírta a cím alá, hogy milyen dal ihlette a verset.
Az elkészülő versszöveg a már kész dallamra ritmizálható volt: ha jól illett a dallamhoz, akkor hibátlanul lehetett énekelni rá a verset (tehát úgy működött, mint ma a dalszövegek, amelyeket – ha jól tudom – szintén az adott zenéhez írnak, tehát előbb készül el a zene, utána a szöveg, és nem fordítva).
Címmagyarázat
A vers megértéséhez tudni kell, hogy abban a korban egy szerelmes vers nemcsak öncélú művészi alkotás, nemcsak a költő megnyilatkozási vágyának gyümölcse volt. A 16. században egy szerelmes vers az udvarlás kelléke, a szeretett nő meghódításának eszköze is. Bizonyára ez az oka annak, hogy – miként a címben is olvashatjuk – a költő Júlia dicséretével kezdi a verset.
A későbbi, modernebb korokból megszokott egy-két szavas verscímekhez képest a cím hossza is furcsa lehet. A 16. században még nem adtak a költők a mai értelemben vett címet verseiknek. Abban az időben az volt a szokás, hogy a költő – vagy a másoló – egy egész mondatban foglalta össze a költemény lényegét, vagy a kezdő szavak jelölték a verset.
Tehát a vers címe szerint a mű arról fog szólni, hogy a költő Júliát a szerelemhez hasonlítja, és Júlia dicséretével fog kezdődni. Ez így is van, a vers igazi mondanivalója azonban nem ez, hanem a visszautasított lírai én szerelmi kínjainak, szenvedésének bemutatása.
A mai olvasót talán nem is annyira a vers egésze nyűgözi le, hanem egyes részletei, ugyanis vannak benne nagyon szép részek.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
Hozzászólások
Balassi Bálint: Júliát hasonlítja a szerelemhez (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>