A vers keletkezésének háttere

Losonczy Anna Temesvár hős védőjének, Losonczy Istvánnak a lánya volt, akit Balassi már korábbról ismert családi kapcsolatok révén. Még kisfiú volt, amikor Anna már viruló hajadon, és amikor felnőttként 1578 táján újra találkozott vele, addigra Anna már az egri vár kapitányának, Ungnád Kristófnak volt a felesége.

A fiatalasszony nemcsak szép volt, hanem ügyes is: birtokügyekben, praktikában, politikában semmivel sem maradt el férfi kortársai mögött. Mivel apja, Losonczy István hősi halált halt Temesvár kapitányaként, érdemei elismeréséül a császár Annát fiúsította, ami azt jelenti, hogy Anna úgy rendelkezhetett a családi vagyonnal, mintha férfi volna.

Milyen is lehetett ez az asszony? Magánéletét tekintve szigorú erkölcsű és mélyen vallásos, emellett áldozatkész anya is. Ungnád Kristóf feleségeként azonban feltehetőleg unatkozott. Mikor Balassi hazatért Krakkóból és találkoztak 1578 táján, államügyekkel elfoglalt férje már régóta magára hagyta Annát.

Itt volt tehát ez a friss hódításokra vágyó világfi, Balassi Bálint, aki Egerben vállalt hadnagyságot, ráadásul más kötelék is volt köztük: mindkettejüknek Bornemisza Péter volt a lelki atyja.

Bornemisza az ifjú Balassival fordíttatta le annak idején Bock Mihály Beteg lelkeknek való füves kertecske című imádságoskönyvét, amelyet Anna költségén adatott ki (Krakkóban jelent meg nyomtatásban 1572-ben).

Balassi a háborúságban megfáradt szülei vigasztalására fordította le a vallásos elmélkedést annak idején, de a könyv Annának is vigasztalást nyújtott, amikor három lánya közül kettő hirtelen meghalt. Láthatjuk, hogy a fiatalembernek volt mire alapoznia az ostromot, és Anna elég hamar közel engedte őt magához: a költő verseiből úgy sejtik az irodalomtörténészek, hogy az udvarlás sikeres volt.

Kapcsolatuk alakulását nyomon lehet követni a versekből. Amikor Anna az övé lett, Balassi versben jelentette a diadalt: „Most adá virágom nekem bokrétáját…”.

Kapcsolatuk 6 évig tartott, de csak az első 2-3 hónapban voltak felhőtlenül boldogok. Zavartalan viszonyuk már csak azért sem lehetett, mert Annára férje miatt túl sok figyelem irányult, és kamaszkorú lánya is volt, akit nevelnie kellett, Balassi pedig mint fiatalember hamar eltelt a megszerzett nőkkel és új hódításokra vágyott.

Az még hagyján, hogy bujkálniuk kellett, de a kapcsolatot hamarosan veszekedések, szerelmi civódások rontották meg. Anna jóval idősebb volt a költőnél, és igen féltékeny volt rá – bizonyára nem alaptalanul.

Balassi verseit olvasva tanúi lehetünk civódásaiknak, amelyek rendszerint úgy végződtek, hogy Anna megbocsátott a férfinak, aki ezt így foglalta versbe: „megbocsájtott már fejemnek / megcsókolván és azt mondván: / Miért mondasz kegyetlennek?”

Ám a kapcsolat minden valószínűség szerint csúnya véget ért. Feltehetőleg úgy szakítottak, hogy a költő mélyen megbántotta az asszonyt. Nem sejtette, hogy ezzel épp azt a szálat vágta el, amely később élete utolsó megkapaszkodási esélyét fogja jelenteni. Annát jóvátehetetlenül magára haragította.

Ezután úgy próbálta rendbe hozni zilált anyagi helyzetét, hogy érdekházasságot kötött első unokatestvérével, Dobó Krisztinával 1584-ben. Ez a házasság igen szerencsétlenül végződött, vérfertőzés ürügyén az egyház érvénytelenítette, ráadásul Balassit felségsértési perbe is fogták, amiért hozományként elfoglalta Sárospatak várát – amely valójában királyi birtok volt.

Anyagi gondjai, szerelmi botrányai egyre fokozták rossz hírét, és egyre lejjebb csúszott a társadalmi ranglétrán. Végül már oda jutott, hogy lóval és borral kupeckedett, csak valami módon felszínen tartsa magát.

1587-ben Losonczy Anna megözvegyült. Néhai férje, Ungnád Kristóf ekkor már horvát bán volt, így nagy vagyon maradt utána. Anna már nem volt fiatal, de még mindig szép volt, és az ország egyik legjobb partija. A szerelemre való hajlandóságát sem vesztette el, ezt abból is láthatjuk, hogy végül egy olyan férjet talált magának Forgách Zsigmond személyében, aki még Balassinál is fiatalabb volt tíz évvel…

Balassi természetesen ostromolni kezdte a dúsgazdag özvegyet, mivel egy jó házasság sokat segített volna reménytelen anyagi helyzetén. Nem tudhatjuk, udvarlásában mennyi volt a számítás és mennyi a nosztalgia, a régi érzelmek felmelegítésének vágya.

Mindenesetre nagyon biztos volt magában. Egykori emlékei alapján száz százalékra vette, hogy Anna igent mond neki, és levélben el is dicsekedett egyik barátjának, hogy karácsonyra gazdag ember lesz (persze diszkréten titkosírásba tette át a levél kulcsszavait, hogy csak a címzett értse).

Az udvarlás azonban ezúttal nem járt sikerrel. Már az első véletlen találkozás is elég ügyetlenre sikerült: a pozsonyi utcán Anna ki akarta kerülni Balassit, aki mély, színpadias meghajlással állta el az útját, amin az asszony csak mosolygott. Ezt a költő meg is örökítette Hogy Júliára talála, így köszöne neki című versében: „Térdet-fejet neki hajték, kin ő csak elmosolyodék.”

Anna nem véletlenül mosolygott: átlátott a férfin. Balassi annak idején szeretőnek is megbízhatatlan volt, férjnek pedig már nem kívánatos, mivel főnemes létére igencsak mélyre csúszott.

Nem tudjuk biztosan, találkoztak-e még egymással, de az Annához egyre-másra írt versek arról tanúskodnak, hogy a költőben élt a remény, és lehetséges, hogy az asszony szándékosan táplálta is azt egy kicsit, hogy bosszút álljon régi hódolóján, aki annak idején olyan sok szenvedést okozott neki.

Balassi ezt a hitegetést nem vette észre: ő őszintén remélt és hevesen udvarolt. Bizonyára abban bízott, hogy a régi szerelem szép emlékei segítenek majd megnyerni Anna szívét. Az asszony viszont csak kacérkodott vele, hogy hosszabbítsa hirtelen előkerült hódolója szenvedéseit.

Ez amennyire nem volt szép Balassival szemben, annyira hasznos volt irodalmunk szempontjából: mert bizonyára ennek köszönhetjük, hogy megszületett a halhatatlan Júlia-ciklus, a magyar világi költészet első remeke.

Lehet, hogy a költő számításból kezdett udvarolni az özvegynek, de az is lehet, hogy udvarlás közben a szíve is újra felmelegedett irányában, a gazdag szépasszony azonban gőgösen visszautasította régi szeretőjét, és 1589-ben máshoz ment feleségül.

Ez a szerelmi kudarc nemcsak anyagilag, hanem érzelmileg is megviselte Balassit: annyira, hogy bujdosásra adta a fejét. 1589 őszén lóra kapott és elhagyta az országot.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!