Az elemzés vázlata:

• Bevezetés
• A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
• A vers keletkezésének háttere
• A Júliát hasonlítja a szerelemhez szerkezete, verselése
• Címmagyarázat
• A vers értelmezése
• Befejezés

 

 

 

 

Balassi Bálint a legelső nagy magyar költő volt, és mint ilyen, nagyon magányos is: méltó társai legalább kétszáz évet késnek a magyar irodalomban.

Már előtte is voltak magyar földön nagy lírai egyéniségek, de míg Janus Pannonius, az Európa-szerte ismert humanista költő latinul írta verseit, addig Balassi magyarul – ebben rejlik jelentősége. Az a költői nyelv, amit ő használt, már olyan fejlődési fokon volt, hogy minden bonyolult érzést, gondolatot ki lehetett fejezni vele.

Balassi életművének nagyobbik része 300 éves lappangás után került elő (a Balassa-kódexet csak 1874-ben találták meg), így sokáig csak istenes versek szerzőjeként ismerték a költőt. Aztán felfedezték a végvári vitézt és az élet örömeit féktelenül habzsoló reneszánsz főurat is.

Két korszak, a reneszánsz és a barokk határán élt, de minthogy Magyarországon száz évvel később honosodott meg a reneszánsz, mint Európában (nyugaton már az 1350-es évek óta tartott, de hozzánk csak az 1400-as évek második felében ért el Mátyás király és Janus Pannonius révén), Balassi a magyar reneszánsz második korszakának alkotója volt.

Reneszánsz értékrend szerint élt, így a szerelmet az élet egyik legfőbb értékének tartotta, s a szerelmi líra életművének jelentős részét teszi ki. Ez összhangban van az európai tendenciákkal, hiszen a reneszánsz lírának Európa-szerte a szerelem volt a legfontosabb témája. Különösen az udvarlóversek voltak divatban, amilyen a Júliát hasonlítja a szerelemhez is.

Ahogy más reneszánsz költőkre, Balassi szerelmi költészetére is hatott a nagy olasz költő, Petrarca képi és költői világa, verseiben fellelhetők a petrarkizmus sablonjai, de más költőktől is kölcsönzött motívumokat.

Mivel 1517-től a reformáció is elindult, és megnőtt a nemzeti nyelvű kultúra szerepe, Balassi már magyar nyelven alkotott (szemben a magyar reneszánsz első korszakának nagy költőjével, Janus Pannoniusszal, aki még latinul írt).

Friss, élénk ritmusú verseinek három fő típusa volt: szerelmes versek, vitézi versek és istenes versek.

Fiatalkori udvarlóversei még csak szárnypróbálgatások voltak, és legtöbbjük fordítás, vagy inkább átdolgozás-átköltés, minthogy Balassi más költőktől vett át fordulatokat, képeket, motívumokat. Persze nem szó szerint fordított, hanem kiválasztott egy-egy verset mintának, és azokat költötte át úgy, hogy a saját személyes mondanivalóját fejezzék ki.

Zabolátlan főnemes és nagyvilági ember lévén meglehetősen élénk, botrányokkal és kicsapongásokkal tarkított szerelmi életet élt. Versei az achrosztikon (névrejtés) eszköze révén számos kedvesének nevét megőrizték nekünk (a strófák első betűit kell föntről lefelé összeolvasni, és kijön annak a nőnek a neve, akihez a vers szól), pl. Krusits Ilona, Bebek Judit, Morgai Kata, Csák Borbála.

Élete nagy szerelme azonban Losonczy Anna volt, akihez tipikus lovagi szerelem fűzte a költőt. Ez a végzetes szerelem tette Balassit nagy költővé, és ajándékozta meg a magyar irodalmat az ún. Júlia-ciklussal.

Az Anna-szerelemnek két korszaka volt: az első az 1578-ban kezdődő fiatalkori szerelmi viszony hozadéka, melynek során a költő híven dokumentálta verseiben kapcsolatuk eseményeit; a második 10 év után, 1588-ban volt, amikor hosszú szünet után ismét találkoztak. A Júliát hasonlítja a szerelemhez a második korszak verse, tehát a későbbi, érettebb szerelmes versek közül való.

 

Júliát hasonlítja a szerelemhez,
mely hasonlatosságot a Júlia dicséretén kezd el

Az „Csak búbánat” nótájára

1
Julia két szemem, olthatatlan szenem, véghetetlen szerelmem,
Julia víg kedvem s néha nagy keservem, örömem és gyötrelmem,
Julia életem, egyetlenegy lelkem, ki egyedül bír vélem.

2
Julia az lelkem, mikoron szól nékem, Szerelem beszél vélem,
Julia ha rám néz, azonnal eszem vész, mert Szerelem néz éngem,
Julia hol alszik, még az is úgy tetszik, hogy ott nyugszik Szerelem.

3
Ő tüzes lelkemnek, fájdalmas szívemnek kívánt jó orvossága,
Ő szemem világa, árnéktartó ága, jó szerencsés csillaga,
Ő, kinek kívüle ez világ szépsége nem kell, sem vigassága.

4
Vagy áll, ül, nevet, sír, örül, levelet ír, Szerelem is azt teszi,
Vagy múlat, énekel, vagy sétál alá s fel, Szerelem azt míveli,
Mert mint jó barátját, Venus asszony fiát kézen fogva viseli.

5
A Paradicsomba termett szép új rózsa dicsőséges orcája,
Testszín ruhájába aki őtet látja, szép Venusnak alítja,
Új formában illik, mint nap, úgy tündöklik gyöngy között fényes haja.

6
Duna lefoltába rugaszkodott sajka mely sebességgel mégyen,
Táncát ő úgy járja, merőn áll dereka, mintha csúszna sík jégen,
Valahová lépik, sok szemek kísérik csudálván, jár mely szépen.

7
Midőn néha térül vagy mellettem kerül, szoknyája elterjedvén,
Szerelmével belül vészen akkor körül éngemet felgerjesztvén;
Udvari jó módját látván, érzem kínját, keservesen ránézvén.

8
Akkor az én dolgom azonképpen vagyon, amint a bölcsök írják,
Hogy egy kárhozottnak Pokolban nagy kányák szívét rágják, szaggatják,
De nem fogyaszthatják, noha rágton-rágják, mert nőttön-nőni látják.

9
Én szívemet is így, mikor énhozzám víg, ő nevelten neveli,
De viszont, mint kánya, ő kegyetlen kínja rágja, szaggatja, eszi,
Én állapotomot, mint egy kárhozatot, oly keservessé teszi.

10
Dolga mind egyenlő, Szerelemmel egy ő, csak erkölcse különböz,
Kegyes a Szerelem, s Julia kegyetlen, éngem halálra üldöz,
Szerelem mely édes, Julia oly mérges, mert éngem csak ver földhöz.

 

A vers tehát egyik darabja az Anna-szerelem második korszakához fűződő ún. Júlia-verseknek. A Balassi-féle Júlia-ciklus negyedszáz verse volt költészetünk első szerelmi ciklusa (versfüzére), Balassit pedig a magyar szerelmi költészet megteremtőjeként tiszteljük.

A Júlia-ciklus, amely sokak szerint Balassi költészetének csúcspontja, a Losonczy Annához írt verseket tartalmazza. Ezek a versek udvarlási céllal íródtak, és az volt a feladatuk, hogy Anna szívét megnyerjék a költő számára.

Ez ugyan nem sikerült, viszont alkalmasak voltak rá, hogy Balassi ciklusba rendezze őket, a költő ugyanis egy magyar Daloskönyv összeállítását tervezte (Petrarca Daloskönyvének mintájára).

A Júlia-ciklus versei kifinomult stílusban íródtak, és egy elbeszélői keretük is van. Ennek a kerettörténetnek egy Credulus nevű ifjú lovag a főszereplője, ő a versek beszélője, megszólítottja pedig egy idealizált nőalak, Júlia, aki Credulus szerelme.

A ciklus verseit Balassi megszámozta, mivel egy 100 versből álló kötetet tervezett, amit sajnos már nem tudott befejezni. Versei az ún. Balassa-kódexben maradtak fenn, amely a 17. században készült, és másolója állítólag a költő saját kéziratú könyvéből dolgozott. Ha ez így van, akkor Balassié az első tudatosan megszerkesztett magyar versgyűjtemény.

A verseket a költő úgy rendezte sorrendbe, hogy egy lelki-érzelmi történeté álljanak össze, cím helyett pedig egy rövid argumentáció tudatja, miről fognak szólni.

A Júliát hasonlítja a szerelemhez a Balassa-kódex 50. verse, tartalmát a költő (vagy a kódexmásoló) így foglalta össze: Júliát hasonlítja a szerelemhez, mely hasonlatosságot a Júlia dicséretén kezd el.

A Júlia-ciklus többi darabjához hasonlóan ezt a verset is Losonczy Anna ihlette (akiről még lesz szó bővebben). Hogy akkor miért Júlia? Azért, mert Balassi humanista költői szokás szerint álnevet adott szíve hölgyének: verseiben minden nő álnéven szerepel (Célia, Fulvia stb.), Annát a latinos Júlia néven nevezi.

A Júliát ostromló versek nem csupán szerelmi vallomások, hanem panasz is árad belőlük az ostromlott hölgy kegyetlensége miatt, aki nem viszonozza a költő szerelmét. A trubadúrlírában (a lovagi szerelmi költészetben) gyakori toposz volt a szeretett nő kegyetlensége, Balassinál is számos vers témája.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!