Balassi Bálint: Egy katonaének (elemzés)
A 2. pillérköz (6-8. strófa) már sötétebb tónusú: a vitézi élet nehézségeit, viszontagságait tárja fel, így komorabb képek jelennek meg benne. A halál árnyéka vetül minden mozzanatra.
Először a költő felidézi az összecsapást az ellenséggel:
Ellenséget látván örömmel kiáltván
ők kopiákot törnek,
Fentebb írtam, hogyan harcoltak a kopjával. Ez a harc történhetett lovagi párbaj vagy ütközet keretében is, mert mindkét esetben használták a kopját, és ilyenkor a kopja eltörhetett, innen ered a kifejezés: „kopjákat törnek”.
Ha a helyzet megkívánta, akkor a vitézek a régi magyaroktól örökölt hadicselt is alkalmazták: látszólag megfutamodtak, és amikor az ellenség hadsorai az üldözésben felbomlottak, hirtelen megfordulva szembetámadták őket:
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
szólítatlan megtérnek,
Mit jelent a „szólítatlan megtérnek”? Ha szólítatlanul térnek meg, akkor szó, azaz vezényszó nélkül térnek vissza. Arra utal Balassi, hogy parancs kiadása nélkül is tudják a katonák, hogy vissza kell fordulni és úgy tenni, mintha menekülnének.
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
űzőt sokszor megvernek.
Mi lehet ez a „fertezvén”? A „fertezni” vagy „fertőzni” a régi magyar nyelvben azt jelentette, „beszennyez”, „bepiszkol”, tehát a katonák a csata során vérrel piszkítják be magukat, úgy is mondhatnánk, „sok vérben fürösztik az arcukat”.
Tehát a vitézek vértől piszkosan „arcul reá térnek” az őket űző (üldöző) ellenségre, azaz szembefordulnak vele, és megverik, miként az a régi hadicsel szerint szokás volt. (Az „arcul reá térvén” azt jelenti, szembefordulva, visszafordulva.)
A 7. strófában három paradoxonnal él Balassi, amelyekkel a vitézi élet kettősségét (egyszerre szép és nyomorúságos voltát) akarja kifejezni:
Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
sétáló palotájok,
A „sétáló palota” a kastélyok fedett folyosója volt, ahol rossz időben sétálni lehetett, latin neve ambulatórium. Balassi arra gondol, hogy a vitézek számára a mező, a liget, az erdő olyan kényelmes, olyan békés, olyan tiszta, olyan hatalmas, olyan ragyogó, mint egy kastély, palota vagy kolostor. Ez a nekik való terep.
Balassi több ilyen metaforát használ, ún. teljes metaforákat, amelyeknek szintaktikai formája alany és névszói állítmány: Az nagy széles mező, az szép liget erdő (a kifejezendő) / Sétáló palotájok (a kifejező, azaz a szókép).
Az utaknak lese, kemény harcok helye
tanuló oskolájok,
Mit jelent az „utaknak lese”? A kifejezés egy gyakori hadicselre utal, amelyet lesvetésnek is neveztek. Nagyon jól szervezett hadi cselekmény volt, amelyben 2-300 katona vett részt. A lesvetés során néhány katona az ellenség szeme előtt előremegy, a többiek pedig egy megfelelő helyen elrejtőznek és várnak. Az a kis csapat, amelyet az ellenség lát, könnyű prédának tűnik, ezért üldözőbe is veszik.
Ez a csapat addig fut, amíg oda nem csalja az ellenséget arra a helyre, ahol társaik lesben várakoznak. Így csapdába csalják az ellenséget, amelyet ezzel megzavarnak, majd egyesült erővel könnyebben legyőznek.
Persze az előre küldött katonáknak nem mindig sikerült elcsalniuk a célig az ellenséget, gyakran üldözőik martalékává váltak, ezért is nevezték őket martaléknak.
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
s fáradtság múlatságok.
A „hévség” szó hőséget jelentett. Mivel ez a szerkezeti egység a katonaélet árnyoldalát mutatja be, kiderül belőle, hogy mennyire megterhelő ez az életforma mentálisan és fizikailag is. A vitézeknek ki kell bírniuk a kemény harcokat, az éhséget, a szomjúságot, a hőséget és a kimerültséget.
Tehát azt látjuk, hogy a katonák számára a mező a palota, a harc az iskola, és az éhség-szomjúság a mulatság. Ezek csupa paradoxonok, amelyekkel Balassi azt fejezi ki, hogy a vitézek élete nem gyerekjáték, sok nélkülözéssel, lemondással jár.
Ez az életmód megkívánja, hogy mindent maguk mögött hagyjanak: a paloták világát, a bálokat, a békés és nyugodt életet. Le kell mondaniuk az élet számos öröméről.
Itt az ellentét válik Balassi egyik fő költői eszközévé: szembeállítja a vitézi élet szépségét és veszélyes voltát. De a megpróbáltatások bemutatásával nem az a célja, hogy elriassza az olvasót a katonaélettől, ellenkezőleg: meggyőzni akarja, hogy minden nehézsége dacára a vitézi életforma a legszebb a világon.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 10. oldalra!
Hozzászólások
Balassi Bálint: Egy katonaének (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>