A 2. pillérköz (6-8. strófa) már sötétebb tónusú: a vitézi élet nehézségeit, viszontagságait tárja fel, így komorabb képek jelennek meg benne. A halál árnyéka vetül minden mozzanatra.

Először a költő felidézi az összecsapást az ellenséggel:

Ellenséget látván örömmel kiáltván
ők kopiákot törnek,

Fentebb írtam, hogyan harcoltak a kopjával. Ez a harc történhetett lovagi párbaj vagy ütközet keretében is, mert mindkét esetben használták a kopját, és ilyenkor a kopja eltörhetett, innen ered a kifejezés: „kopjákat törnek”.

Ha a helyzet megkívánta, akkor a vitézek a régi magyaroktól örökölt hadicselt is alkalmazták: látszólag megfutamodtak, és amikor az ellenség hadsorai az üldözésben felbomlottak, hirtelen megfordulva szembetámadták őket:

S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
szólítatlan megtérnek,

Mit jelent a „szólítatlan megtérnek”? Ha szólítatlanul térnek meg, akkor szó, azaz vezényszó nélkül térnek vissza. Arra utal Balassi, hogy parancs kiadása nélkül is tudják a katonák, hogy vissza kell fordulni és úgy tenni, mintha menekülnének.

Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
űzőt sokszor megvernek.

Mi lehet ez a „fertezvén”? A „fertezni” vagy „fertőzni” a régi magyar nyelvben azt jelentette, „beszennyez”, „bepiszkol”, tehát a katonák a csata során vérrel piszkítják be magukat, úgy is mondhatnánk, „sok vérben fürösztik az arcukat”.

Tehát a vitézek vértől piszkosan „arcul reá térnek” az őket űző (üldöző) ellenségre, azaz szembefordulnak vele, és megverik, miként az a régi hadicsel szerint szokás volt. (Az „arcul reá térvén” azt jelenti, szembefordulva, visszafordulva.)

A 7. strófában három paradoxonnal él Balassi, amelyekkel a vitézi élet kettősségét (egyszerre szép és nyomorúságos voltát) akarja kifejezni:

Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
sétáló palotájok,

A „sétáló palota” a kastélyok fedett folyosója volt, ahol rossz időben sétálni lehetett, latin neve ambulatórium. Balassi arra gondol, hogy a vitézek számára a mező, a liget, az erdő olyan kényelmes, olyan békés, olyan tiszta, olyan hatalmas, olyan ragyogó, mint egy kastély, palota vagy kolostor. Ez a nekik való terep.

Balassi több ilyen metaforát használ, ún. teljes metaforákat, amelyeknek szintaktikai formája alany és névszói állítmány: Az nagy széles mező, az szép liget erdő (a kifejezendő) / Sétáló palotájok (a kifejező, azaz a szókép).

Az utaknak lese, kemény harcok helye
tanuló oskolájok,

Mit jelent az „utaknak lese”? A kifejezés egy gyakori hadicselre utal, amelyet lesvetésnek is neveztek. Nagyon jól szervezett hadi cselekmény volt, amelyben 2-300 katona vett részt. A lesvetés során néhány katona az ellenség szeme előtt előremegy, a többiek pedig egy megfelelő helyen elrejtőznek és várnak. Az a kis csapat, amelyet az ellenség lát, könnyű prédának tűnik, ezért üldözőbe is veszik.

Ez a csapat addig fut, amíg oda nem csalja az ellenséget arra a helyre, ahol társaik lesben várakoznak. Így csapdába csalják az ellenséget, amelyet ezzel megzavarnak, majd egyesült erővel könnyebben legyőznek.

Persze az előre küldött katonáknak nem mindig sikerült elcsalniuk a célig az ellenséget, gyakran üldözőik martalékává váltak, ezért is nevezték őket martaléknak.

Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
s fáradtság múlatságok.

A „hévség” szó hőséget jelentett. Mivel ez a szerkezeti egység a katonaélet árnyoldalát mutatja be, kiderül belőle, hogy mennyire megterhelő ez az életforma mentálisan és fizikailag is. A vitézeknek ki kell bírniuk a kemény harcokat, az éhséget, a szomjúságot, a hőséget és a kimerültséget.

Tehát azt látjuk, hogy a katonák számára a mező a palota, a harc az iskola, és az éhség-szomjúság a mulatság. Ezek csupa paradoxonok, amelyekkel Balassi azt fejezi ki, hogy a vitézek élete nem gyerekjáték, sok nélkülözéssel, lemondással jár.

Ez az életmód megkívánja, hogy mindent maguk mögött hagyjanak: a paloták világát, a bálokat, a békés és nyugodt életet. Le kell mondaniuk az élet számos öröméről.

Itt az ellentét válik Balassi egyik fő költői eszközévé: szembeállítja a vitézi élet szépségét és veszélyes voltát. De a megpróbáltatások bemutatásával nem az a célja, hogy elriassza az olvasót a katonaélettől, ellenkezőleg: meggyőzni akarja, hogy minden nehézsége dacára a vitézi életforma a legszebb a világon.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 10. oldalra!