A vers szerkezete, versformája

Az Egy katonaének kompozícióját a 3-as szám határozza meg mind a szerkezet, mind a verselés tekintetében. Balassi alkalmazta a korabeli számmisztikát, s a hármas számban valószínűleg ugyanúgy a Szentháromság jelképét látta, mint pl. Dante.

A vers ütemhangsúlyos (magyaros) verselésű, a ritmusnak és a rímszerkezetnek együtt erőteljes zenei hatása van.

Költőnk a róla elnevezett Balassi-strófa rövid soraiba tördelte szét az addigi költészet nehézkes, hosszú verssorait. Ez a változatos, gazdag rímelésű versszak volt irodalmunk első kötött lírai versformája. Szótagszáma: 667 667 667, rímképlete: aab ccb ddb. Tehát a páros rímű sorokat az egymással rímelő 3., 6. és 9. sor fűzi össze.

A Balassi-strófa minden sorát belső rímek tagolták további 3 egységre. Maga a költő még egyetlen hosszú sorba írta hármasával a rövid sorokat, így a 3., 6. és 9. sor ríme egymás alá került. Bár a költő ezt a 3 soros változatot használta, a Balassi-strófának van 6 és 9 soros írásmódja is.

Időnként felróják Balassinak, hogy némelyik verséhez nyugodtan hozzá lehetne tenni vagy el lehetne venni belőle anélkül, hogy ez problémát okozna. Ez azért van, mert sok versét írta ugyanarra a dallamra Balassi-strófában.

Nos, az Egy katonaének pont nem ilyen szerkezettelen vers. Szép felépítése a reneszánsz épületek tiszta szimmetriájára emlékeztet. Arányos, harmonikus szerkezetű.

3×3, azaz 9 strófából áll, és ez a kilenc strófa szinte egy óriási Balassi-versszakot alkot.

A verset pilléres vagy hídszerkezetűnek tartják, mivel az első, a középső és az utolsó strófának kiemelt szerepe van: ezek hordozzák a mű gondolati vázát. Pillérversszakoknak is nevezzük őket (a pillér a hidat tartó lábazat).

Az első pillér (első strófa) adja meg a mű alaphangulatát, és felvázolja a tartalmát, gondolati lényegét. A középső pillér (középső strófa) fejti ki az eszmei mondanivalót. A harmadik pillér (utolsó strófa) összegzi vagy lezárja a verset, visszautalva a lényegi mondanivalóra.

Az Egy katonaénekben ez a gondolati ív a kérdésfeltevéstől indul, a vitézek morális értékelése a csúcspontja, és búcsúzásról lévén szó dicséretekkel, és jókívánságokkal zárul. Ennek közvetlen megfogalmazására az említett pillérversszakokban, azaz  az 1., az 5. és a 9. strófában kerül sor.

A pillérversszakok által kifejtett eszmei mondanivalót a közbeeső strófák (2-4. és 6-8. versszak) realisztikus életképei illusztrálják: a 2-4. versszak a végvári vitézek külsejét és életmódját, a 6-8. versszak pedig a csataviselés eseményeit mutatja be. Ezeket a közbeeső strófákat, amelyek önmagukban kisebb, zárt egységet képeznek, pillérközöknek nevezzük.

A pillérközök érvelést tartalmaznak, amelyek alátámasztják, igazolják és konkretizálják, illusztrálják a pillérversszakokban kifejtett gondolati tartalmat. Az Egy katonaénekben is megfigyelhető, hogy a pillérversszakok általánosságban szólnak a vitézi életről, a pillérközök pedig konkrétan.

A két pillérköz hasonlóan indul: „Ellenség hírére”, illetve „Ellenséget látván”, de a befejezésük különböző, habár mindkettő bizonyos értelemben az elnyugvást ábrázolja (csak míg az első esetben erőt adó pihenésről van szó, a második esetben már az örök pihenésről, azaz a halálról beszél a költő).

Az első pillérköz képei derűsebbek és gondtalanabbak, a vitézi életforma örömeit és pozitív oldalát mutatják be, míg a második pillérköz sötétebb tónusú: vér, gond, szörnyűségek bukkannak fel benne, mert itt Balassi a katonaélet árnyoldalait ábrázolja.

A két pillérközben megjelenő életképi mozzanatok akár egy kis történetként is olvashatók: hír az ellenség érkezéséről, portya, éjjeli pihenés és őrködés, csata, csatatér halottakkal. Ami hiányzik a versből, az a jövőkép, a reménykedés, a biztatás. Egyfajta jövőtlen múlt uralkodik benne.

Még apróbb elemeiben is szimmetrikus, párhuzamos elrendezésű a két pillérköz: pl. a 2. versszak „homlokán vér lecsordul” képére felel a 6. strófa „sok vérben fertezvén” jelenete.

Figyeljük meg, hogy a 3 strófás pillérközök középső strófái (a 3. és a 7. versszak) állóképek, így érzékelhetően különböznek az őket keretező mozgalmas történetmondó strófáktól (2, 4. és 6., 8. versszaktól). Bár a 3. strófában még vannak igék, az utolsó állítmány, a „szép” már névszói, a 7. strófában pedig egyáltalán nincs ige.

Az Egy katonaének szerkezeti egységei:

1. versszak (első pillér): végvári vitézek megszólítása és költői kérdés, amely azt sugallja, hogy a végvári életnél nincs szebb.
2-4. versszak (első pillérköz): vitézi élet örömei, pozitív oldala (vidám, szabad élet, ugyanakkor kemény és férfias is). Mozgalmasság, realisztikus életképek.
5. versszak (második pillér): eszmei mondanivaló megfogalmazása, a vitézi erkölcsöt dicsőíti.
6-8. versszak (második pillérköz): vitézi élet árnyoldalának bemutatása (sebesülés, hősi halál).
9. versszak (harmadik pillér): zárlat, áldásmondás és dicséret a végvári vitézekre, dicsőségük magasztalása.

Tehát elmondható, hogy míg a pillérversszakok általánosságban szólnak a vitézi életről (szentenciózusan megfogalmazzák, milyen értékes és példamutató életformáról van szó), addig a pillérközök strófái konkrétan, életképek formájában mutatják be a vitézi életet.

Ezt a hárompillérű versszerkezetet használta Balassi leggyakrabban, több mint tíz verset írt ilyen felépítésben.

Az Egy katonaéneknek többféle kifejező grafikus ábrázolása létezik. Mértani képzettársítások egész sorát alkalmazhatjuk rá (Julow Viktor elemzése nyomán):

• tükrös szimmetria (a gondolatrendszerben)
• háromszögrendszer (a sor-és strófarendszerben)
• kör (a visszatérő keretmotívumban)
• négyszög (az „aranymetszetes” írásképben, a „sarokvédő” alliterációkban)
• átlók és felezővonal (a „mező” illetve a „szép” kulcsszavak elhelyezkedésében)
• emelkedő vonal (a hangulati fokozásban)
• hullámos vonal (a statikus és a dinamikus jellegű szakaszok szabályos váltakozásában)

A vers írásképe

Más szerkezeti elemeket is találtak a kutatók. Julow Viktor például megállapította, hogy Balassi szimbolikus jeleket is elrejtett a versben (amelyeket a vers bizonyos kulcsszavainak összekapcsolása ad ki). A középkori művészetben is gyakran éltek az alkotók azzal a módszerrel, hogy művészeten kívüli üzeneteket rejtettek el a műveikben, így ebben semmi furcsa nincs.

Talán a legmeghökkentőbb a Jézus Krisztus nevét hagyományosan jelölő X és I betűk lenyomata a vers szövegében, ami kimondatlanul is a keresztény gondolatkörhöz kapcsolja a költeményt.

Az újra meg újra felbukkanó „mező”, „vitéz” és „szép” szavaknak a szöveg írásképében való mértani elhelyezkedése adja ki Krisztus nevének rövidítését, amit Krisztus-ábrának vagy Krisztus-monogramnak nevezünk. A tükrös szimmetriát mutató Krisztus-ábrát úgy kapjuk meg, ha azonos átlókkal és felezővonallal összekötjük ezeket a kulcsszavakat. Ez a különös megoldás a kor költői gyakorlatában nem volt szokatlan.

Julow Viktor szerint egyébként a vers végén eredetileg „szép jó szerencsékkel” állhatott, tehát még egyszer szerepelt a „szép” szó. Vagyis szövegromlás történhetett az utolsó sorban, így lett „sok jó szerencsékkel”. Ezt a merész feltevést többen is vitatták.

Érdekesség, hogy az irodalomtörténészek az 1980-as években Lengyelországban olyan, Báthory István nevét X alakban kirajzoló, latin nyelvű képverset találtak, amelyet ottléte alatt Balassi is láthatott, és akár mintául is szolgálhatott neki.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!