Balassi Bálint: Egy katonaének (elemzés)
Az elemzés vázlata:
- Bevezetés
- A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
- A vers keletkezésének körülményei
- Az Egy katonaének keletkezésének történelmi háttere
- Szépítés és hitelesség: mi volt a történelmi valóság a végekkel kapcsolatban?
- Mi célból írta Balassi a verset?
- A vers szerkezete, versformája
- A vers írásképe
- A vers szókincse
- Címértelmezés
- A vers műfaja, beszédhelyzete és hangvétele
- A vers értelmezése
- Sikerült-e Balassinak meggyőznie minket a végvári élet szépségéről?
- A vers jelentősége és utóélete
Balassi költeményeit 3 csoportra szokás osztani: szerelmes versek, vitézi versek és istenes versek. Persze, ez a három nagy téma a költő számos versében keveredik egymással, pl. a vitézi élet eseményei megjelennek több vallási és szerelmes versben is.
Mivel Balassi csak egyetlen egy verset szentelt teljes egészében katonai élményeinek, méghozzá az Egy katonaéneket, a vitézi versek súlya összességében kisebb az életművön belül, mint a szerelmes és az istenes verseké. Igaz, ez a vers az egyik legkiválóbb alkotása.
A vitézi téma korábban (1583-84-ben) írt ún. tavasz-énekeiben is felbukkan, ezért ezeket is a vitézi versek közé szokták sorolni. Mások is egy kicsit, mint az európai humanista természetlíra, mivel Balassi a természetet a katonaember szemével látja, és tavasz-énekei is a végvári élet idillikus oldalát mutatják be. Ilyenek pl. a Borivóknak való és a Széllel tündökleni.
Az Egy katonaének a Balassa-kódexben a 61. sorszámot viseli, de maga a költemény nincs odamásolva, hiszen ekkor már megjelent nyomtatásban (szinte valamennyi Istenes énekek-kiadásban szerepel).
Most olvassuk el a verset!
Egy katonaének
Az Csak búbánat nótájára
Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél.
Ellenség hírére vitézeknek szíve
gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
homlokán vér lecsordul.
Veres zászlók alatt lobogós kopiát
vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt
széllyel nyargalják, nézik;
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,
forgókkal szép mindenik.
Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,
hogyha trombita riadt,
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,
nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten-éjjel csataviseléssel
mindenik lankadt s fáradt.
Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,
vagdalkoznak, futtatnak.
Ellenséget látván örömmel kiáltván
ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
űzőt sokszor megvernek.
Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye
tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
s fáradtság múlatságok.
Az éles szablyákban örvendeznek méltán,
mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen,
halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója
vitézül holt testeknek.
Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek
dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon
mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel
áldjon Isten mezőkbe!
A vers a katonaélet és a hős végvári vitézek dicséretét zengi. A megénekelt tárgy, a bemutatott életanyag a költő személyes tapasztalatán alapuló, hiteles kordokumentáció. Pontosan és belülről mutatja be a végvári vitézek mindennapjait, a 16. századi katonaélet valóságát, amelyet ő maga is jól ismert.
Ez annyira így van, hogy Julow Viktor egyenesen a „vitéz hadnagy” Balassi szónoklataként, buzdító beszédeként értelmezte a verset, mivel az Egy katonaének az önkéntes portyázástól a temetetlen holttestekig csupa olyasmiről szól, ami a harcosok mindennapi életének, feladatkörének, életformájának része volt.
Ugyanakkor a mű több, mint korrajz, hiszen Balassi a harmónia utáni vágyáról is vall benne: egy olyan világ után sóvárog, amelyben a férfias, bátor helytállás, a tisztelet, a becsület, az önzetlenség erkölcsi értékei győzedelmeskednek.
Katonaénekével szinte teljesen újfajta lírát teremtett. A reneszánsz kori európai irodalomban a vitézi ének mint műfaj nem létezett: csak Magyarországon alakult ki, ahol egészen más történelmi körülmények voltak, mint nyugaton. Nem véletlen, hogy nálunk a hazáért és a kereszténységért való hősi küzdelem témája lett a költészetnek, hiszen itt zajlottak a törökellenes harcok.
A 16. századi Magyarországon lényegében tovább élt a középkori lovagi értékrend, mivel a török hódítás miatt felértékelődött a végvári vitézek szerepe, akik megvédték a magyar lakosságot a hódoltság területéről érkező betörésektől és rajtaütésekkel nyugtalanították a törököt.
A vitézi ének műfaját Balassi teremtette meg, vagy legalábbis emelte fel a műköltészet színvonalára. Korábban csak históriás énekek szóltak katonákról, Balassi ezeknek az epikus anyagát dolgozta fel az Egy katonaénekben.
A vers hangvételében bizonyos lelkesedés érezhető, ami a költő személyes motiváltságából fakad. (Ne feledjük, hogy a katonaélet afféle menekülőút volt a züllés szélén álló, korlátokat nem tűrő, lobbanékony költő számára.)
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
Hozzászólások
Balassi Bálint: Egy katonaének (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>