A vers értelmezése

Van egy levegős, tiszta, magához ölelő gesztus a versben: mintha Balassi magához ölelné a világot, és lüktető lépésekkel elindulna a gyönyörű pünkösd felé.

Mindent betöltő hálaadás érződik a műből, amelyet a ritmus, a szerkezet és a tartalom is erősít. A „szép” és a „jó” szó 5-5 alkalommal szerepel a szövegben; a „szép” a növények, a „jó” pedig az állatok és emberek attribútuma („szép violák”, „szép harmatos fű”, „jó hamar lovak”, „jó vitéz katonák”). A pünkösdi időszak azonban mindkét jelzőt megkapja: „szép Pünkösd”, „jó idő”.

A költő az első sorban megszólítja a tavaszi jó időt:

Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,

Ez egy szinte himnikus erejű megszólítás. A keresztény vallásban pünkösdkor a harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelét és az Egyház megszületését ünnepeljük.

Pünkösd ideje a tavasz legszebb, legteljesebb periódusa. Pünkösd ünnepe a húsvét utáni 50. napra esik. Eredetileg aratási ünnep volt, majd a sinai-hegyi törvényhozás emléknapja lett. Nevezték hetek ünnepének is, mert 7×7 napra van húsvéttól.

Az „áldott” szó a himnuszok világát idézi, de itt nem vallásos érzelmeket fejez ki. Balassinak vannak istenes versei is, de ez nem vallásos jellegű költemény, hiszen a témája a természet és az ember tavaszi megújulása.

Persze, van a versben áhítat, de ez nem vallásos áhítat, hanem egy olyan ember áhítata, lelkesedése, aki örül, hogy végre eljött a tavasz (a tél ugyanis sokféle nyűggel jár, pl. az ember a rossz időjárás miatt a négy fal közé szorul).

Figyeljük meg, hogy a versben a lírai én beszél a „lírai te”-hez, és ez a „lírai te” nem más, mint a tavasz, a pünkösd időszaka! Ez tehát a vers alapmetaforája. Azt is érezzük, hogy a lírai én és a lírai te örömteli kapcsolatban vannak egymással.

A vers 2. és 3. sora folytatja az E/3. személyű megszólítást, és felmutatja a pünkösdi misztérium legfontosabb jellegzetességeit:

Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!

Ilyenkor az ég látogatja a földet, méghozzá egészséget hozva, a szél pedig könnyebbít – ilyen lehelet, könnyebbítő fuvallat formájában jöhet el a Szentlélek.

Sokatmondó, hogy a tavaszt a költő az egészséggel hozza összefüggésbe. A 16. században a hideg idő sokkal több megpróbáltatással, szenvedéssel járt, mint ma: akár kunyhóban, akár várkastélyban lakott valaki, hideg volt (a várfalak is hidegek voltak), és az emberek megfáztak, megbetegedtek. A tél tehát a betegség évszaka, a tavasz azonban az egészségé.

A versből kiérezhető felszabadultság ma is érthető, hiszen ma is örülünk a tavasznak. A sötétség és a világtól való elzártság sok mai ember számára is kellemetlenné teszi a telet. Elképzelhetjük, hogy akkor mennyire örült a tavasznak a 16. századi ember, akit sokkal jobban megkínzott a tél, mint minket. Nem csoda, hogy Balassi ilyen elragadtatottan üdvözli a tavaszt.

Nemcsak szépnek látja, hanem üdítőnek is érzi: a könnyed szellő azoknak is kellemes, akik nagyobb utazásra szánták el magukat, és éppen úton vannak.

A tavasz érzelemtől fűtött megszólítása után sem veszít a vers áhítatot és hódolatot kifejező erejéből, sem lendületéből. Képek hosszú sora következik, amelyekből kiderül, hogy a tavasznak köszönhetjük a rózsák illatozását, a fülemüle dalát, a fák virágzását.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!